Századok – 1917
Értekezések - MÁRK LÁSZLÓ: A királyi tanács átalakulása és története 1526 után - 472
A KIRÁLYI TANÁCS ÁTALAKULÁSA ÉS TÖRTÉNETE I £20 UTÁN. 475 dinánd előtt hódolni jómódon az egész tágabb kir. tanácsot. Megtaláljuk ott ugyanazokat, a kiket azelőtt a tágabb tanácsban láttunk. Ott van a főpapság teljes számmal, a nádor, az erdélyi vajda, országbíró, tárnokmester, horvát bán, az udvari méltóságok, a kapitányok, a jajczai bán, a rácz despota, végül a születésüknél, jobban mondva vagyonuknál fogva az akkori aristokratiához tartozó urak nagy száma. Bátran állíthatjuk tehát, hogy a Habsburgok trónfoglalása a nagy kir. tanács teljes épségének jegyében indul meg. I. Ferdinánd alatt volt igenis nagyobb királyi tanács, még uralkodásának későbbi szakában is világosan él annak közjogi tudata az emlékezetben, maga a király elismeri tanácsosi jogaikat, még pedig a »régi szokás alapján« többek közt azzal, hogy a helytartó mellé rendelt tanácsosok, illetve tanács szervezetének megállapításánál abba mint tanácsosokat a főpapi és főúri elemeket belefoglalja, bár kötelezettségük jóval csekélyebb a helytartó mellé rendelt tanácsosokénál.1 A királyi tanács keretei tehát ez időben még változatlanok, mégis aránylag rövid időn belül változás történik, mely abban áll, hogy a korábbi értelemben vett szűkebb tanács megszűnik létezni, helyesebben a válaszfalak a tágabb és szűkebb tanács közt eltűnnek és egy önmagában zárt egységet képező Consilium Hungaricum, magyar tanács alakul ki.2 Az a tanács, melyet a Vegyesházbeliek korában mint szűkebb kir. tanácsot ismerünk, a király mellett tartózkodó kormányzati közegek, vagyis a kormányzati ágakat vivő főhivatalok viselői s a kir. törvényszék tagjaiból alakult,3 színű, hogy Ferdinánd élt is azon jogával, mely belátásától tette függővé (»Arbitrio Maiestatis Regiae« 1536 : 48. t.-cz.) ezeknek a tanácsba vitelét, s mikor 1537-ben a tanácsosok fizetését megszabta, az ülnökökét abból kihagyta. Magy. Országgy. Eml. II—-32. 1 Mutatja ezt még Ferdinánd uralkodásának vége felé, általa 1550-ben a helytartók részére kiadott utasításának azon pontja, melyben, miután felsorolja azokat a tanácsosokat, a kik állandóan a helytartó mellett kötelesek tartózkodni, hozzáteszi : »Si qui etiam ex baronibus sive vocati sive non vocati aliquando Posonium venerint, hij quoque in rebus communibus et publicis more veteri admittantur«. Orsz. Levéltár Conc. exp. Canc. 1550 n° 3. 2 Ezt egyebeken kívül a király állandó távollétével okolhatjuk, a mi egyébként az egész kir. tanács megváltozásának főoka. A szűkebb kir. tanács szereplő tagjainak a királylyal való szorosabb, állandóbb érintkezéséből nyerte létalapját. L3 Schiller : I. m. 40.
