Századok – 1917
Értekezések - SÖRÖS PONGRÁCZ: Frangepán Ferencz kalocsai érsek egri püspök - 429
450 SÖRÖS PONGRÁCZ. Uraságod, mondják neki, bővebben ír a felséges urunk ellen igazságtalanul hozott kiközösítés alól való felmentésről, melyről mi is sokat beszéltünk, tárgyaltunk urunkkal, a ki semmiképen sem látja be, miért kellene ily egyházi büntetés eltörlése végett lépéseket tennie, mikor azt minden jog ellenére szabták rá. Nincs olyan vétek a világon, a melyért egy királyt ellenségei állítására, kérésére, megidézése, meghallgatása, a jog szabályainak megtartása nélkül ki lehetne közösíteni. Ilyesmit magánemberrel sem kellett volna megtenni, nem egy királylyal, főleg olyannal, a kinek országától most az egész kereszténység sorsa függ. Mivel az ítéletről mindjárt kihirdetése után tudós férfiak kijelentették, hogy semmis, a király nem látta szükségesnek, hogy valami nagy dolgot csináljon belőle s azt mondta, a szent atya dolga, kötelessége, hogy, a mit tett, önként visszavonja. Sok nehézség után mégis rávették János királyt, hogy De Casalis Ferencznek felhatalmazást adott rá, hogy a feloldozást kérje, de csak akkor, ha a pápa kijelenti, hogy igazságtalanul közösítette ki.1 Erre vonatkozik Frangepán és Brodarics levelének folytatása, melyben tudatják a két De Casalissal, hogy eljárásuk eredményét megtudják Corsinitól és a királyi utasításból, a melyet ez átad. Most már, mondják tovább, Uraságaitok dolga lesz, hogy a király iránt érzett hajlandóságuk szerint ő szentségénél azon dolgozzanak, hogy az az egyházi büntetés mindenképen visszavonassák. Ő szentségének számba kellene vennie ebben az ügyben a király ártatlanságán, igazságán kívül a magyar viszonyokat. Most már ott vagyunk, hogy az országot megfertőzteti Luther tanítása, a miről nemrégiben én, a szerémi püspök, írtam egyet-mást ő szentségének.2 Ezek a viszonyok is sürgetik, hogy a királyon esett sérelem orvoslást nyerjen, nehogy elkeseredésében meginogjon a pápa iránt való hűségében.3 Corsini De Casalis Ferencznek küldte el a rábízott írásokat, mivel a pápa már visszatért Rómába. Az eljárt megbízásában, »de a pápa kaczagva hallgatta meg azon naiv kívánságot, hogy ő maga bélyegezze igazságtalannak saját eljárását és a feloldozás ügyét elintézetlenül hagyta«.4 1 Fraknói : Magyarország és a római szentszék, III. 41. 1. 2 Augusztus i-i levelében. L. Tkeiner : Vetera monumenta Slavorum meridionalium, 623—624. 1. 3 Egyháztörtén, eml., II. 299—300. 1. 4 Fraknói : Magyarország és a római szentszék, III. 41. 1.
