Századok – 1917

Értekezések - ANGYAL DÁVID: 1848 történetéből 417

418 ANGYAL DÁVID. erősítését kérte és egyszersmind azt a felhatalmazást, hogy Batthyányi megbízhassa az országban a közbiztonság és nyugalom fenntartásával. Az állami conferentia (Staatsconferenz) elismerte ugyan — mint az 1848 augusztusában az osztrák ministerium számára készített történeti előadásában olvassuk — hogy a főherczeg nádor tetteivel átlépte a márczius 17-iki legfelsőbb kéziratban elébe szabott hatáskört, de még sem merte letételét indítványozni. A conferentia lelkiismeretes aggodalmában az 1485-iki magyar törvényre is hivatkozott, mely a király távollétében rendkívüli hatalommal látja el a nádort. (Itt a jegyzetben Friedjung csapást mér a magyar törvények kétértelműségére, de ezt az oldaltámadást, mely 1485-öt mondva 1867-re czéloz, bátran mellőzhetjük.) Ezért márczius 18-ikán második császári kézirat adatott ki, melyben Batthyánynak kinevezése bizonyos korlátolt hatáskörrel, megerősíttetett. De újabb meglepetés történt. Mert a főherczeg, a nélkül hogy Bécsben engedelmet kért volna, felhatalmazta Batthyányi, hogy egyes pártfeleit, noha megint csak ideiglenesen, ministertársaivá tegye. Ekkor Bécsben olyannyira megemberelték magokat, hogy a nádornak egy kedvetlen (ungnädiges) császári kézirat küldetett, a melyben az uralkodó csodálkozását fejezi ki a kinevezéseken és »a két egyénnek« — vagyis ép az új ministereknek — Pestre küldetésén ; a főherczeget felszólítja a császár, hogy adjon számot eljárása okairól. Egyszersmind a budai magyar kamarához parancs indult, hogy tartsa magát az eddigi szabályokhoz és ne fogadjon el utasításokat az új ministerektől. « Friedjung ez előadásának nagy fontosságot tulajdonít ; a mikor bevégzi, a lap alján egy külön jegyzetben így figyelmezteti az olvasót a szöveg jelentőségére : »Az a tény, hogy István főherczeg felhatalmazása körén túllépett, először itt van megállapítva és okiratokkal bizonyítva. Szögyény alkanczellár, a ki részt vett a conferentiákon, ismerte ezt a tényt, de bizonyára kíméletből a főherczeg iránt, hallgatással mellőzi azt.« Azt hiszszük, hogy Friedjung itt a kutatóknak egy szokásos hibájába esett. Nagyon is túlbecsülte új adatainak jelentőségét. Nem az a kérdés, hogy mit gondolt az állami conferentia augusztusban, vagy márcziusban a nádor tetteiről, hanem az, hogy mit cselekedett a nádor és szabad-e cselekvéseit oly első forradalmi lépésnek nevezni, melyre megbízatása korlátainak lerontásával ragadtatta magát ? Vegyük csak sorra a nádor tényeit az első magyar ministerium