Századok – 1917

Értekezések - ANGYAL DÁVID: 1848 történetéből 417

1848 történetéből. Friedjung ismeretes könyvében nem arra törekszik, hogy igazságos ítélettel írja meg a magyar szabadságharcz történetét. Egy osztrák pártnak irányát akarja szolgálni. Tendentiáját most már nem szükséges bírálni,1 de figyelembe kell vermünk, hogy kiadatlan forrásokra is támaszkodik. Ilyenkor jól értesült és igazságos bírónak látszik a kevésbbé tájékozottak előtt kivált a külföldön, hol a nagytehetségű történetíró könyveit szívesen olvassák. Azért talán nem lesz fölösleges az ilyen állítólag első forrásokból merített állításai közül kettőt vizsgálat alá vetnünk, nem is annyira a polémia kedvéért, hanem inkább a tények megállapítása végett. I. István nádor és az első magyar ministerium kinevezése. Friedjung így beszéli el az első magyar ministerium kinevezését : »A király márczius 17-ilci leiratában értesítette a nádort, hogy hajlandó a hazai törvények értelmében a független, felelős ministerium alkotását megengedni és felhatalmazza, hogy e czélból alkalmas személyiségeket ajánljon neki. De kikötötte ekkor a király, hogy a ministerium hatáskörére nézve oly törvényjavaslatok terjesztessenek fel, melyek tekintetbe veszik a monarchia szerkezetét úgy, a mint az törvényesen meg van állapítva a pragmatica sanctio által. Most következett Magyarországon az első forradalmi tény, melynek jelentőségét még fokozta az, hogy az magának a nádornak volt a kezdeménye. Gróf Batthyány neve a császári kéziratban meg sem volt nevezve, a nádor csak a ministerek felterjesztésével volt megbízva. De István főherczeg, mihelyt Pozsonyba visszatérve, az országgyűlés viharos levegőjében lélekzett, tanácsadóitól tovább ragadtatta magát. Mintha királyi hatalom ruháztatott volna reá, kinevezte gróf Batthyányt ideiglenes ministerelnöknek és inkább csak forma kérdése volt, hogy a császártól a kinevezés meg-1 A könyv czíme : Oesterreich von 1848 bis i860. Bd. I. Stuttgart u. Berlin. 1908. Tendentiáját megvilágította Marczali Henrik (Budapesti Szemle, 1908. 135. k.). Századok. 1917. VII—VIII. füzet. 27