Századok – 1917
Értekezések - BARTONIEK EMMA: A koronázási eskü fejlődése 1526-ig 5
A KORONÁZÁSI ESKÜ FEJLŐDÉSE 1 526-IG. 17 maztatom M. értelemzavaró »animo«-ját az inthronisatiós beszédben. Viszont M. sem igen javíthatta ki a B. erősen kuszált »unud daselbst und auch also Bischoff, und cantores und so die Letaney fur ist so stet der Ertzbischoff auf« szövegrészét az »Et a choro responso redit ad accubitum cantoribus resumentibus et prosequentibus Letaniam« értelmes szöveggé. В. leírója zavarhatta ezt csak így össze valamely helyes mintából. Az egyéb — lényegtelenebb — eltérések B. rövidítései mintájából, mely egyúttal M. mintája is volt.1 Mert a két ordóban előforduló egyetlen specialitást, az Albert nevet B. írója mindössze kétszer használja, egészen szeszélyesen választott két helyen, mert miért nem írja ki a »Herr wir pittn Henng« kezdetű imában a »Deinen Diener« kifejezés után, a hogy beírta az »Allmechtiger wirdiger ewiger Gott« kezdetűbe a »Dein Diener« után, s a hogy beírta az eskübe : »Ich Albrecht«..... ? В. írójának ez a következetlensége még magyarázható lenne szórakozott másolással, de az, hogy M. írója ugyané két helyen használja az Albert nevet s ezeken kívül csak oly négy más helyen, melyek M.-ben kihagyvák, az egyébkénti igen szoros rokonság2 támogatásával B. és M. egy közös alapjára mutat. Itt találták ordóink az Albert nevet is. B. és M. tehát a koronázási formulák azon osztályához tartoznak, melyekből VIII. Kelemen bevezető constitutiója szerint a római pontificale ordóját megszerkesztették. Ez az osztály actusrend szempontjából az ó-frank IX. sz.-i (848., 855., 869., 877.) az V. Henrikéig és a IV. Ottó koronázásánál használt császárkoronázási, a Rátold corbeyi apáttól (f 986) származó és végül az Ethelredhez í1 Legfeljebb a királyt bevezető püspökökre vonatkozó »vordristen« jelző B-ben fontosabb eltérés, mert P. R.-ben előfordulván, esetleg más eredetre mutatna. 4 Vannak eltérések is, viszont B. és M. szorosabban összetartozik a többi rokonnal szemben. (A-ra elég a bevezető actusok sorrendbeli eltérését felhozni : instructio, electio (a mi B. és M.-ben nincs is meg), professio, s csak ezután az egyik püspök kérdései s az érsek felelete, azonkívül a kard hiányát. Mün.-nel már jóval szorosabb a viszony, de ez meg lépten-nyomon a császárkoronázás ordójára utal, a mi apróbb szövegi eltérések mellett kizárja a feltevést, hogy M. közvetlen alapja volt. A Bonfini-ordó és P. R. pedig már sokkal részletesebbek, új elem például, hogy a király a hüvelyébe zárt kardot kihúzza, megsuhintja és bal karján megtörülve visszateszi, meg hogy aranyat ad a koronázónak. Ez Bonfininél még nincs. A kard »vibratio«-ja a császárkoronázási -szertartásokból származik. [Martine i. m. T- II. col. 589. sqq.]. Századok. 1917. I. füzet.
