Századok – 1917
Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Szent István görög oklevele - 99
126 HÓMAN BÁLINT. telnünk. Mindössze arra következtethetünk, hogy az oklevél írója a magyar szavak u = ou végződésétől megzavarva írt a tó helyett xoú (toû)-t, a mely alak az egykorú görög vulgaris nyelvben s így előtte is ismeretes volt.1 Nevezetes már most, hogy a két helytelenül nominativusban adott alak is az első két xoú-val kapcsolatban jelentkezik. Kétségtelennek tartom, hogy e szerkesztésbeli botlást is, a melyet Czebe csupán a latinból tart érthetőnek, a szövegbe iktatott két magyar helynévre (IlcoXoavixou és IlaxaSí) vezethetjük vissza. Az oklevél írója, a kinek a sok magyar név írása amúgy is elég nehézséget okozott, itt zavarba jött. A kolostornak adományozott népek nevét a felsorolásban mindig kifogástalanul accusativus-ban adta. Paloznaknál és Faddnál azonban kizökkent a szerkezetből. Úgy látszik, a jelzőképen dç + acc.-sal kifejezett két helynév accusativusától megzavarva, egy pillanatra azokban látta a tárgyat s a tulajdonképeni tárgyat, m szőlőmívest« alanyként fogta fel. A következő tételnél azután újra megtalálta a fonalat, a xoú vrjolv-t ismét kifogástalan acc.-ban írja. E nyelvi botlás lehetőségét s az író zavarát igazolja a közvetlenül e mondatrészt követő Tcàvxeç xd övd|j.axa csúf botlása és magyarázatát adja a oßojtn vonzatába tartozó acc.-okat megelőző, az sioiv vonzatába tartozó és szintén magyar helynevekkel kapcsolatos két nominativus (xrf npüxov ... y.a\ Ixepov -/(opíov). A kifogások egyike, a mely tulaj donképen Gyomlaytól származik,2 egy sajátságos félreértés következménye. A görög oklevél ugyanis a birtokadományok, falvak és szolgák elsorolása után megjegyzi, hogy ezenkívül »több más egyebet« is ad a király a kolostornak. Gyomlay azt hiszi, hogy e határozatlan kifejezésből alig volt nagy hasznuk az apáczáknak s a latin oklevél írója ezért vélte szükségesnek a »quaedam, quae non inveniuntur, in veteri (t. i. privilegio)« beiktatásának. Czebe kapva-kap Gyomlay megjegyzésén és megállapítja, hogy a »xai sxepa ^Xeíova általános, semmitmondó, de veszedelmes fogalmazasa miatt egyike a leggyanúsabb helyeknek«. (7. és 58. lap.) Megállapítja, hogy »földbirtokra jóhiszeműen nem vonatkozhatik, . . . Szent István kilencz falut ad földestől s így általánosságoknak a végén » Az 0—и hangcserére felhozott másik példa, a 16. sorbeli тцач (Eyouv helyett), a minek Czebe szintén nagy fontosságot tulajdonít (30—31.I.), még kevésbé bizonyítja az író XII. századi siciliai voltát, mert ép abban az oklevélrészben van (a poenában), a melyet maga Czebe is az eredeti oklevélből valónak vél. 4 Gyomlay, id. m. 21. 1.
