Századok – 1917

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Szent István görög oklevele - 99

SZENT ISTVÁN GÖRÖG OKLEVELE. 127. semmi értelmük, . . . nincs diplomatikai érv, a mely ment­hetné e toldalékot«. »Olyasféle interpretatiót, hogy értelme az rolna : más egyéb dolgokat is, pl. fölszerelési tárgyakat, a nagyon ünnepélyes záradék miatt nem tartok elfogad­hatónak ;« — mondja — »ez az ünnepélyes kifejezés nem ily tárgyakhoz illik,1 amellett előzményei ép úgy, mint a reá következő mondat, kizárólag birtokról szólnak«. Végül megállapítja, hogy a quaedam-mai való »összefüggése szinte kézzelfogható«, tehát e kifejezés »az iiog-i viszonyokra tuda­tosan reflectál«. (76—77., 89. és 102. 1.) Az egész megdöbbentően lesújtó vád a Y.W. sxspa itXdova és а quaedam . . . etc. kifejezéseknek indokolatlan és helytelen egyeztetésén alapszik. A két kifejezésnek egymáshoz semmi köze sincs, mindkettő egészen másra vonatkozik. Figyelme­sen végigolvasva a görög szöveget, a xai stcpa %\zíova értelme és helyén valósága rögtön kiderül. Az oklevél fel­sorolja Szent István adományait : 9 falut, továbbá szám­szerint az előkelőbb és az iparos szolgálatokat teljesítő családokat, (lovas servienseket, halászokat, révészeket, ipa­rosokat), a kilencz falun kívül •— más falvakban, más népekkel együtt élő — két szőlőmívest, megemlíti a Szár­berényen és Szántón élő s — mert foglalkozásuk nincs feltűn­tetve — nyilván szántóvető szolgák számát, de nem említi a többi 7 falu lakosságának számát. A halászok és révészek a Dunánál, tehát Szántón laktak, a többi különös szolgálatot teljesítő népek pedig bizonyára részben ott, részben elszór­tan a többi faluban. Ezek nem tekinthetők a hét falu lakosságának. Különben is, ha a kolostornak 60 lovasa volt, a XI. században legalább is háromszor-négyszer annyi szántó­vető, iparos stb. szolga családjának kellett lennie.2 Már pedig a szárberényi és szántói lakosság a külön felsorolt népekkel együtt sem rúg többre a lovasok kétszeresénél, 125-nél 1 Világos tehát, hogy a xa; . ётера тХе.íova csakis a. hét falu szántóvető lakosságára vonatkozhatik. Külön fel­sorolásuk azért nem volt szükséges, mert a falvakat a király kizárólagos birtokul, tehát az összes lakosokkal együtt, adta. 1 Pedig legünnepélyesebb szerkezetű középkori adományleve­lekben is több példát találhatunk ily tárgyak adományozására ! » Pannonhalmán а XI. sz. végén az összes népek 20%-a fk~ 3-napÍTT)<;-nek megfelelő minister (jobbágy). Erdélyi. Egyházi földesúr és szolgái. Bpest, 1907. 17. és 24. 1. Somogyvárott 1091-ben 25% a miles a servi mellett. Századok, 1906. 406. 1. •— Tihany 1055-ben 20 équités ( = £еотш{нт));) családot kap, 120 más szolga mellett. Erdélyi -A tihanyi apátság kritikus oklevelei. Bpest, 1906. 29.1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom