Századok – 1917

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Szent István görög oklevele - 99

122 HÓMAN BÁLINT. képes az apáczáknak falvaikat visszaszerezni. Kétségtelennek tartom, hogy a pör, melynek folyamán a görög oklevél átírására sor került, épen e körül a kérdés körül forgott. S az apáczáknak meg kellett elégedniök a még kizárólagos birtokukban levő falvak biztosításával. Ezt akarják elérni az 1109-iki MP rendelkezésével, mely szerint Máma, Sándor, Csittény és Kenese területére »senki se telepedhessék le, csak a kinek ezt az apátnő megengedi« (nec licet alicui habitare, nisi quem abbatissa admiserit). Ez a tilalom, mint már Gyomlay felismerte, nem azonos Szent Istvánéval. Míg emez az alapításkor ott lakó királyi népek esetleges törekvéseinek igyekszik elébe vágni, amaz már — az új viszonyokkal számolva —• az újabb önkényes telepítést, illetve letelepedést akarja megátolni. A két tilalom a fejlődés két különböző étapeját jelöli, mert egy század alatt új, -egészen más természetű veszedelem, a telepítéssel való foglalás veszedelme fenyegette — s mint a négy falu példája megmutatta, veszélyesen fenyegette — az apáczák jogait. Helytelen és a historikus gondolkozással ellentétes volt tehát Czebe eljárása, a mikor két — ellenkező természetű — tilalom ellentmondására, illetve egyezésére oly sok szót vesztegetett.1 Az 1109-iki oklevélnek a XIII. század végén készült hamis példánya (OP) ismét egy újabb kor törekvéseit tükrözi vissza, a birtokok területi kialakulása és az evvel kapcsolatos hatalmaskodások koráét. Itt már határozott rosszhiszeműséggel és jogfosztással találkozunk, az eredeti Kálmán-féle oklevélben »közös birtokoknak« elismert falvak e természetének letagadásában. A határjárás beiktatása pedig az új korfelfogás legsikerültebb jellemzésének tekinthető.2 Mindezekből világosan kitűnik, hogy a xpciioî és TOTEOÇ megkülönböztetése a XI. században nagyon fontos volt. Azok 1 Az a megállapítás pedig, hogy »az egész görög mondat egy igen kevéssé sikerült reflexió a latin megfelelő helyére« (76. 1.) absolute tarthatatlan. Czebe maga is észrevette, hogy a két mondatban »a lényeg tökéletesen ellenkező.« (75.1.) Bizonyításában azonban annyira hatása alá került annak a fictionak, mintha a görög szöveg a latin nyomán készült volna, hogy eleve kizártnak tekintette a kettő eltérésének lehetőségét, sot kifejezetten hangsúlyozza, hogy »a két hely biztosan összefügg« (76. 1.) Ez bizonyos tekintetben igaz. Mindkettő az apáczák falvainak kizárólagos birtoklását védi, de mindkettő más veszélylyel, más támadással szemben. A külső összefüggés tehát megvan, de a tilalom lényege és czélja mindegyikben más. 2 V. ö. Hóman id. m. 11. és 16. 1. és Adó vagy földbér ? Budapest, 1913. 12—13. к