Századok – 1917

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Szent István görög oklevele - 99

SZENT ISTVÁN GÖRÖG OKLEVELE. 123. egyeztetése későkori — XIII—XV. századi — vagy egykorú fejlettebb nyugati és byzanczi viszonyok mellett lehetséges, de nálunk a XI. és a XII. században nem engedhető meg. E belemagyarázott ellentmondás kiküszöbölésével azonban a legsúlyosabb — egyenesen döntő fontosságúnak tartott — érv foszlik semmivé. A »nem akarnak laknia és »kedvük és akaratuk ellenére űzzék ki« kifejezésekben rejlő ellentmondás az a szikla, a melyen Czebe következtetéseinek vára felépült. A vélt ellentmondást csak akkép gondolja kiküszöbölhetőnek, ha az àxcov xai цт] ßouXe>|Aevo<;-t (= kedvük és akaratuk ellenére) megfosztjuk jelentőségétől és formuláris phrasissá fokozzuk le. Abból a feltevéséből, hogy oklevelünkben ez a phrasis nincs helyén, sőt a mondatot helyes jelentésétől is megfosztja, Czebe arra következtet, hogy ez a siciliai-délitáliai oklevelek corroboratios formuláiban a XII. század második tizede óta (1114—1160 közt) esetben kimutatott hasonló phrasisnak szolgai mása.1 Ez a phrasis Siciliában a XII. század előtt nem mutatható ki, tehát bebizonyítottnak veszi, hogy oklevelünkbe is csak a XII. századi délitáliai-siciliai praxisból kerülhetett. Ez egyszersmind egyetlen nyelvi bizonyítéka, melyről határozottan ki meri mondani, hogy csak a XII. századi délitáliai-siciliai görögségből magyarázható meg. Az àxuiv xai цу] ßou/.d|ievo; azonban oklevelünkben nagyon is helyén van s ellentmondást nem okoz, tehát nemcsak hogy nem kell, de nem is szabad jelentőségétől megfosztanunk. A siciliai oklevelekben ez a kifejezés mindig ugyanavval a két analóg, »hallgatni« jelentésű igével kapcsolva és mindig azonos formuláris részben fordul elő. Viszont a mi oklevelünkben más igével (Sicuyfrvjxw) kapcsolva és nem formuláris, hanem igen fontos rendelkező részben fordul elő. »Kész oklevélphrasisu-nak épen nem tekinthető. A görög nyelv legrégibb elemei közé tartozó két ellentétes értelmű szó, àxajv és ßot>Xd|i.evos, összekapcsolásának az egyetemes görögségben szokásos voltára maga Czebe mutat rá, midőn felemlíti, hogy Gyomlay megtalálta e phrasist a classicus görögben is »àéxovisi; s|j.svov xai où ßouXö[ievot» alakban (Herodotos. VI. 222.). Egészen bizonyos, hogy Herodotostól a siciliai-normann kanczelláriáig gyakran kapcsolták össze e két ellentétes értelmű szót a görög köznyelvben. 1 Czebe. 62—64. 1. mtu) atuiicäv y.al jvíj pouXo'jtevoç vagy áxiov оиуаз^ xai (írj pouXon-svcx; (а többi hét helyen u. ez igékkel csak á'xiu (ctxuiv) van ßooXfyevoi; nélkül.) Értelme: >>hallgasson (maradjon veszteg) kedve és akarata ellenére.«