Századok – 1917
Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Szent István görög oklevele - 99
SZENT ISTVÁN GÖRÖG OKLEVELE. 119. sítését.1 A második rész (xai Sfôwju èv autó).... tva etaív той [lovaotïjpiou.) а már megalapított monostornak adott adományokat — falvakat és népeket — sorolja fel. A harmadik rész (Ät8o)|ii Ы v.w. . . . (г/ж) xai |xvj ßouXo'|icvo<;.) kiváltságot ad, mely az adományozott népek esetleges visszaéléseivel szemben nyújt védelmet a monostornak. A három rész sorrendje teljesen logikus s ezt különösen hangsúlyoznunk kell Czebével szemben, ki a harmadik részt azon a helyen, a hol van, időszerűtlennek mondja. Szerinte a monostor népeinek függetlenítési törekvéseit gátló intézkedéseknek az előző részben, közvetlenül e népek felsorolása után kellene helyet foglalnia. (75—76. lap.) Ezt a felfogást a három intézkedés időrendjének figyelmen kívül hagyása eredményezte. A visszaélésekkel szemben védő kiváltságról csak az adományok (köztük az esetleg visszaélő lakósok) birtokbavétele után, az adományokról pedig csak az alapítás megtörténte után lehet szó. Ez az egyszerű, világos és logikus tétel teljesen igazolja az oklevél sorrendjét. Czebe súlyos kifogásokat támaszt mindhárom rész ellen. Az alapítórészben czélzatosnak s a későbbi korok küzdelmére mutatónak tartja »az érseki monostor« kifejezést. Az adományozó részt nyelvi és tárgyi zavarai, a kiváltságoló részt pedig állítólagos belső ellentmondásai alapján 1109-ben interpoláltnak véli. Megállapítja, hogy »a MP görög szövege egy az nog-i viszonyokra, az azon évi latin oklevélre tekintettel, vele egyidejűleg, közös manipulatio alapján létrejött szöveg«. Az oklevelet tehát interpoláltnak mondja, pedig — nézetem szerint — az ö vádjai bebizonyultával az egész oklevelet mindenestül koholtnak, hamisnak kellene tartanunk. Nem szabad felednünk, hogy Czebe oklevelünk legfontosabb része, — az alapítás tényét előadó pár szót kivéve — egész dispositiója s annak minden részlete ellen kifogásokat támasztott. Ha tehát kifogásai helyeseknek bizonyulnak, az oklevélből semmi sem tekinthető a XI. század elején keletkezettnek. Czebe nem merte ezt a végső conclusiót levonni. E bátortalanság — a minek igen nyomós okát maga Czebe tárta fel előttünk 2 — fokozott óvatosságra int. Ezért szükséges a kifogásokat részletesen és kimerítően vizsgálnunk. 1 Czebe ezt narratio-nak mondja, én a bevezető 'EvuXXoucc. és a hazai okleveles gyakorlat alapján a dispositio igen fontos részének tartom. * V. ö. a 97—98. 1. és a 99—100. 1. jegyzeteit a két oklevél magyar helyneveiről, a melyeknek alakja feltétlen és kétségbevonha-
