Századok – 1917

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Szent István görög oklevele - 99

SZENT ISTVÁN GÖRÖG OKLEVELE. 115 okleveleknek és a IX—XI. századi horvát okleveleknek pedig szinte nélkülözhetetlen része volt.1 Előfordul a későbbi, XIII. századi szerb oklevelekben is.2

Az átok utolsó — απ

1 3|xoű του άμαρχολοΰ = és tőlem a bűnöstől (is átok szálljon rá) — része is ismeretes XII—XIII. századi szerb oklevelekből, mint már Czebe kimutatta.3 Hogy a király magát bűnösnek nevezze, ez korábban is szokásos volt. Ezt igazolandó, a IX. századból Trpimir horvát herczeg oklevelére, a XI-ikből Szent László király levelére hivatkozhatunk.1 A keltezetlenséget ületőleg, XI. és XII. századi okleveleink arra tanítanak, hogy a »datum«-ot e korban hazánkban épen nem tekintették az oklevél szükséges kellékének. A gyanús hitelű pannonhalmi (xooi), pécsi (1009), pécsváradi (1015),5

a valószínűleg interpolált garamszentbenedeki (1075) 6 és a hamis bakonybéli (1036), két zalavári (1019 és 1024),7 két pécsi (1057 és 1093),8

tihanyi (1092),9

veszprémi (1082),10 zalavári (1091)1

1

oklevelek mind kifogástalanul keltezve vannak, mert oly korban készültek vagy interpoláltattak, a mikor a datum már nélkülözhetetlen alkatrésze volt a hiteles oklevélnek. Evvel szemben a hiteles XI. századi oklevelek közül csak a tihanyi 1055. évi oklevélen12

és a francziaországi szerzetestől írt, tehát nem hazai eredetű somogyvári 1091. évi oklevélen1

3

van kelet. A veszprémi püspökség Szt István-kori alapítólevele,1

4

a szásztii alapító-1 Ra&ki : Documenta históriáé Chroaticae periodum antiquam illustrantia. Zagreb, 1877. 4., 15., 19., 22., 25., 38., 46., 58., 64., 75., 77., 106., 117., 121. 1. A poena-nak a byzanczi gyakorlattal való rokonságára Czebe is rámutatott (64. 1.) Különösen feltűnő a βασιλείς szó használata a király utódaira, szemben az intitulatio szláv eredetű χραλ-jával. a V. ö. István szerb király 1222—28. k. kelt oklevelét. Wenzel I. 373. 1. és II. 340., 357-, 376., 379. 1. 3 A tőle (66—67. 1. jegyzet) id. okleveleken kívül v. ö. István király említett oklevelét is. (Wenzel I. 373. 1.), a melyben a 318 atya átkával együtt fordul elő és Miklosich 67. 1. * 852 : »Unde ego, licet peccator, Trpimirus dux Chroatorum.« Raiki id. m. 3. 1. — 1091 : »Quamvis peccator existam«. Fraknói : Szt. László levele. Budapest, 1901. 3.1. 5 Karácsonyi : Szent István oklevelei. 147., 40., 79. 1. 8 Knauz. Mon. Strig. I. 53. 1. 7 Karácsonyi id. m. ni., 124., 134. 1. 8 Fejér : Cod. Dipl. I. 394. és 480. 1. 9 Wenzel VI. 66. 1. » Fejér. I. 448. 1. η Fejér. I. 466. 1. Erdélyi: A tihanyi apátság kritikus oklevelei. 21. 1. » Századok. 1906. 403. 1. Η. Ο. VI. ι, V. ö. datum soráról Karácsonyi id. m. 67. I. 8*