Századok – 1917

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Szent István görög oklevele - 99

SZENT ISTVÁN GÖRÖG OKLEVELE. 111. Végül a negyedikbe, amelyek határozottan keleti — byzanczi, vagy épen balkáni — eredetre vallanak.1 Az összehasonlításra választott anyag korlátolt terjedelme és a negativ bizonyítási mód teljes hiánya lehetetlenné teszik, hogy Czebének a nyelvi sajátságokból levont eredményét magunkévá tegyük. Szerinte a nyelvi sajátságokból kétségtelenül kiderül, hogy az oklevélszöveg mai alakjában nem lehet »az eredeti oklevél minden gyanútól ment, hü mása«, hanem egyes részei XII. századi délitáliaisiciliai embernek — nyilván a MP leírójának — tollából származnak. Evvel szemben meg kell állapítanunk, hogy az 1109. évi MP-ban átírt veszprémvölgyi alapítólevél nyelvi sajátságaiból az derül ki, hogy szövege — Czebe szavait használva — »naiv stilisálású, primitiv syntaxisu vulgaris, lapos közgörög«, amely lehetne ugyan XI—XII. századi siciliaidélitáliai görög ember munkája, de nem szükségképen az. Ellenkezőleg : ép annyi, sőt — egy-két a siciliai praxisban ismeretlen kifejezés bizonysága szerint — több valószínűség szól amellett, hogy az oklevél fogalmazója keleti (talán balkáni) görög műveltségű ember volt. A siciliai görögséggel való rokonságot az a körülmény magyarázza meg, hogy a siciliai görög nyelvben a IX. sz. második felében s a X—XI. században a byzanczi uralom és tartós érintkezések korában erős keleti hatások érvényesültek (v. ö. Czebe. 13. 1.). A X—XII. századi siciliai görög nyelvi praxis eredetét, ép úgy mint a X—XI. századi byzanczi és balkáni vulgaris görögségét a IX. századi byzanczi görögségben kell keresnünk. Ezt bizonyítják Czebe megállapításai is egytől-egyig, amidőn egynek kivételével2 az oklevelünkben kimutatott siciliai nyelvi sajátságok mindegyikét kénytelen a vulgaris görögben általános jelenségnek elismerni.3 * A xavyóz »byzanci jogi fogalom« ; a <fa|uWct a görög nyelv legrégibb latin elemei közül való«, délitáliai-siciliai oklevelekben egyiket sem találta. (40. 1.) A xpaX a byzanczi eredetű Dukas-féle koronán levő xpaXrjç-ra emlékeztet. (46—47. 1.) és nyugati latin ritusú szláv gyakorlatban gyökerezik. (V. ö. Melich : Magyar Nyelv. VI. évf. 1910. 338.1.) Ide tartozik még a ó xaí (55. 1.) — A büntető clausula utolsó része balkáni szláv (szerb) XII. századi oklevelekre emlékeztet. (66—67. 1.) * Az alább részletesen tárgyalandó áxu>v x«i (írj ßouXö(ievo;-nak kivételével. » Elismerem a negativ bizonyítási mód nehézségeit, a melyek közt első helyen az észak-balkáni s általában a keleti görög emlékek