Századok – 1917

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Szent István görög oklevele - 99

104 HÓMAN BÁLINT. tett betoldások a 6. sor »ajándékozok«.-ját kivéve fölöslegesek.1 A 8. sorban az »eïç той (Czebe с той) ILoXoavíxoy ти£> |itpà (Czebe : [wpà) diLzeXo'joyô- et?« kifejezés kritikus |<upá szavát Gyomlay az orosz »mir« szó genitivusának tartja s a mondatot így fordítja : »és Polosznikból, a faluközösségből, szőlőműves egy«. E fordítását támogatandó hivatkozik Tagányi Károly kutatásaira, a melyekkel a magyarországi földközösség intézményére világosságot derített. Nvilt kérdésnek hagyja, mikép került ez az orosz szó Magyarországba. Czebe (40—45. lap.) kétségbevonja a n'.pd = mir (gen.) egyeztetésének helyességét. Nyelvi szempontból nem tartja lehetségesnek, hogy ugyanaz a szöveg, a mely a magyar szavakat indeclinabileként kezeli vagy görögösen ragozza, egy szláv szót eredeti szláv ragozásban adjon. Tárgyi oldalról pedig lehetetlennek mondja a XI—XII. században a mir = faluközösség orosz kölcsönszó használatát, mert »az orosz mir, mint gazdasági rendszer, a legújabb nézetek szerint, a XI—XII. században nemcsak ki nem mutatható, hanem egyenesen a XVIII. század alkotása.« A jitpá szóban a középgörög \).'r.oa = birtokrész (t. i. a mi egyre jut a közös föld elosztásakor) változatát véli felfedezni. E »kísérlet«-nek mondott szómagyarázattal s a fent jelzett szövegcorrectióval (той és |itpá) a mondatot így fordítja : »(van azután) Paloznakban egy birtokrészes vinczellér.« E fordítás kapcsán Czebe kétségbevonta, hogy hazánkban a XI—XII. században a földközösség élő intézmény lett volna.2 Ez ellen határozottan tiltakoznunk kell. Tagányi Károly alapvető tanulmányában a hazai okleveles adatok százai alapján kétséget kizáróan kimutatta, hogy a földközösség Magyarországon a XII—XVIII. században folytonos, élő intézmény volt s eredete talán a honfoglalás előtti időre vihető vissza. Eredményeit a görög oklevél jnpd szavának értelmezése egyáltalában nem érinti, a mint hogy ő bizonyítása során ezt a szómagyarázatot egyáltalában fel 1 A »(hívő) keresztény« és »rendelem (ezennel)«-re már fentebb rámutattam. A 8. és 9. sor két téves nominativusát — mint alább látni fogjuk — helyesebb lett volna a többi adományhoz hasonlóan accusativussal fordítania, mi által a »(van azután)« és »(ajándékozom)« betoldása fölöslegessé válik. 2 »Ennek egyik súlyos következménye a szó használatának kultur-hátterére, hazai gazdasági viszonyainkra vonandó le. Természetes, hogy ennek nyomán épen a Tagányi-Gyomlay-féle nézet ellentétéhez, nem a földközösség, hanem a föld elosztottságának gondolatához kell színt vallanunk.« 45. 1.