Századok – 1916

Történeti irodalom - Domaszewski; Alfred von: Die Rangordnung des römischen Heeres. Ism. Téglás Gábor 72

73 TÖRTÉNETI IRODALOM. I val is igen előnyösen tudta Augustus fokozni. Csakhogy a közlegényből felvergődött tisztek a hadvezetéshez megkívántató· magasabb értelmiséget még sem nyerhetvén meg, ezért Itália municipiumainak és az elrómaisodott régi, főleg nyugati provinciák nemességét törzstiszti szolgálatra bevonva, azt is elérte, hogy a hadsereg vezető elemei közt mindig többségben valának azok a férfiak, kik Itáliához családi érdekeiknél fogva is ragaszkodva, nem egyedül a katonai szolgálat kedvéért tekinték a rómaiság megszilárdítását a hadseregben elengedhetetlen feladatuknak. S még mélyebb államférfiúi érzékre és belátásra vall az a rendelkezés, mely a gondosan kitervezett hadseregnek a vezetését a senatus sarjadékaira bízta. A római nép szemében ugyanis századokon át a senatus személyesíté meg az államiságot ; ennek tekintélye, nobilitása tehát a hadsereggel együtt az államszervezetnek is legbiztosabb támaszául szolgálhatott. Az augustusi határvédelemnek alapeszméjét az egyes helyőrségek harczképessége és támadó készsége képezvén, az egyes tartományok fegyveres állományát háború esetére is elégségesnek Ígérkező számban szabták meg. A hadmíveleti alapot pedig mindig az a kulturterület alkotá, a melynek fedezésére és védelmére a hadsereg hivatva vala. Ezekről a belső basisokról katonailag kellően biztosított utak sugároztak a végek felé, megannyi jól felszerelt és megbízható parancsnok alá helyezett auxiliaris castellumokban csúcsosodván ki. A Julius-Claudius-ház uralma alatt egész az utolsó Claudiusig Augustus lángszellemű alkotása jól megállotta helyét. A Flaviusok nyárspolgárias, szellemtelen korszakában a hadsereggel való pompázás daczára a valódi római elem s ezzel ennek szelleme is szemlátomást csökkenni kezdett a fegyveres állományban. A következő száz éves béke azt a káros irányzatot juttatá felszínre : hogy a katonai szolgálattól való tartózkodásban keresse a maga kiváltságát. így aztán mindjárt Trajan éveiben a tartományok helyőrségeiben Itália túlsúlya szemlátomást háttérbe kezdett szorulni. Ez a káros átalakulás még tovább fejlődött Hadrianussal, a mikor a provinciák helyőrségeit közvetlen környékükről kezdték sorozni s az önkéntességet lassanként a conscriptio kényszere váltotta fel. Hadrianus az újítás veszélyeit érezve, a Disciplina Romana nevű új istenség kötelezővé tétele által próbálta a birodalmi egység gondolatát érvényben tartani s erre a czélra a császári gárdát alkalmazá hadseregszervezőűl, A provinciális csapatok legénysége előtt a tiszti állások bezárulván, már a centurio-fokozatokra a testőrségből válogatták ki a jelöl-