Századok – 1916

Történeti irodalom - Domaszewski; Alfred von: Die Rangordnung des römischen Heeres. Ism. Téglás Gábor 72

74 TÖRTÉNETI IRODALOM. I teket s a fővárosban kiérdemesült praetorianus praefectusokat a tartományi vezérkar élére osztva, a Disciplina Romana szellemében való kiképzés technikailag is biztosítottnak látszott. A törzstisztekül minősíthető militia equestrist Hadrianus azzal is igyekezett emelni, hogy bizonyos szolgálati évek után megfelelő személyi képességek előfeltételével minden magasabb államhivatalnál előnyt biztosított részükre. A hadsereg provinciálódásával a határvédelem is átalakul s a fegyveres erő hosszú csatárlánczokba fejlődik s mert számbelileg is csökkentettek, önkényt érthetőleg többé nem bírt a régi harczképességgel, a rendszeres hadviselésre épenséggel képtelenné vált. De a hadsereg egységére legvégzetesebbé Hadrianusnak ama további rendelkezése vált, mely szerint a különben indokolt takarékossági tekintetekből életbeléptetett peregrinus csapatok nem csupán viseletben, kiképeztetésben térhettek el a rómaiságtól, de mert a szolgálati nyelvet sem értették, saját idiomájukat használhatták a kiképzésnél. így aztán jóllehet Hadrianus mindenben birodalmának politikai és kulturális egységére törekedett, utódai alatt az ő vallási és katonai reformjai a provinciák separatisticus tendentiáinak kedvezvén, az is lehetővé vált, hogy a Commodussal Rómába került orientális papi sarjadékok a birodalom romlására a legfőbb hatalmat is magukhoz ragadhatták s a római szellemet háttérbe szoríták. Septimius Severus a Disciplina Romana daczára barbárnak maradt határőrző katonákkal a római oligarchia befolyását a hadseregből kiküszöbölvén, az illyreket és keleti népelemeket juttatá úgy a helyőrségekben, mint a testőrségben túlsúlyra, úgy hogy különösen a széleken kényük-kedvük szerint zsarnokoskodhattak ezek a barbárok s csakis a császárrettegettneve, háborúival kivívott tekintélye tarthatá őket féken. A mikor aztán Caracalla esztelen zsoldemelése a legénység kapzsiságának kaput nyitott s a tisztikar tekintélyének maradványai is porba omlottak, az ülyricumi rengetegekből, az Atlas vadonjaiból s az Euphrat völgyéről toborzott legionáriusok Itáliának valóságos zsarnokaivá nőtték ki magukat s az egyes tartományok vallásilag és politikailag is erősen önállósítni kezdték magukat. Gallienus császár ugyan az Augustus császár által Egyptom kormányzására annak idején alkalmazott kényúri rendszer behozatalával a végleges felbomlás processusát egy időre még feltartóztatá. Ez a despoticus kormányforma vaskapcsaival ugyanis még száz esztendeig összefogá a birodalom bomladozó részeit, csakhogy a császárság jóformán csak névleg vala