Századok – 1916

Történeti irodalom - Takáts Sándor l. Basák alatt.

683 TÖRTÉNETI IRODALOM. 63I 63I fel a defter betűibe kapaszkodó basáknak, de épen oly kevéssé megnyugtatók hasonló panaszokra az ő válaszaik is, melyek a török hűbéres rendszernek voltak hangos igéi : a minden megkívánja jutalmát, mindennek szolgalatjában jár s több hasonló kifejezés. Az ellentét, mely a két állandó kifejezésből kiütközik, jelzi az el nem egyenlíthető különbséget, melynek eltüntetésére a hivatalosan megkötött béke nem volt elég erős. A török az elfoglalt területről le nem mondott, az elűzött magyarság pedig hozzá akart jutni a magáéhoz mindenáron ; így a sérelmek megtorlását sohasem fejezte be a megalkuvás, hanem mindegyik szakadatlanul új sérelmeknek vált bosszúra váró forrásává. így lett a harcz folytonossá, mely hamarosan kiképezte a maga külön mesterembereit a végbeli vitézekben. Ezt a fejlődést szem előtt tartva, a viszonyok szükségszerű következése, hogy mint legtöbbet vesztett elem, a magyarság, még pedig a magyar nemesség vált legkonokabb ellenségévé az új országfoglalóknak ; nem lep meg bennünket, hogy a basák a legalacsonyabb rendű magyar vitézlőtől föl a magyar kapitányokig és főurainkig a legtöbb panaszt ezek ellen intézik az uralkodóhoz és igyekeznek a legelevenebb rábeszéléssel meggyőzni ő felségét, hogy a magyar kapitányok és vitézeik a legnagyobb okai a gyűlölködésnek, kiket ha a békesség kerekei elől ellendítene, azok zökkenés nélkül forognának tova ; nem szűnnek meg emlegetni, hogy csak úgy lehet békesség, ha a »dúló, fosztó magyarság« és kapitányaik helyett német katonák kerülnek, német parancsnokokkal a várakba. Nagyon jól tudták a basák, miért ajánlották Bécsben a várőrzők kicserélését. Az csak természetes, hogy ha magyar ember állott a basa igazságosztó pálczája alatt mint vádlott, gyér reménye lehetett a kegyelemre és bocsánatra. Ez annyira önként következik, hogy kevés bizonyság is igazolja. Egy nap Jurkovit Ferencz érkezett Budára a basához a király levelével. Nem világos, miként viselte magát Jurkovit a basa előtt, csak azt tudjuk, hogy a basa megszégyenítésül elvétette kardját és eltörette. Ezt a megszégyenítést azért alkalmazta vele szemben, mert dölyfösen, karddal állított be a basa divánjába ; a basa felfogása szerint — s ez az, a miért ez esetet előadtuk — az udvarnak nincs semmi oka panaszra, Jurkovit pedig köszönheti, hogy épségben menekült, mert ha német lett volna, orrát, fülét le metéltette volna a szultán divánjának meggyalázásáért, ha pedig magyar lett volna, nyomban karóba verette volna ; ez az érvelés, továbbá Jurkovit szláv hangzású neve azt a következtetést engedi tennünk, hogy a szláv elemnek nézett el a török legtöbbet a szóban levő három közül.