Századok – 1916

Értekezések - KOVÁCS LAJOS JÁNOS: Brutus magyar történetének forrásai - 42

Brutus magyar történetének forrásai. I. közlemény. Sokan írtak már Brutus müvéről, dícsérőleg vagy elítélőleg, de magát müvét gondos vizsgálat tárgyává még senki sem tette. A kik forrásairól megemlékeztek, mint pl. Kemény, sőt még Toldy is, — Brutus levelei alapján tették ezt, melyekben forrásairól beszámol ; ez az oka, hogy olyan forrást is megneveznek, melyet tényleg nem használt1 és számos forrásról hallgatnak, melyről Brutus leveleiben nem szól, de művében olykor hivatkozik rájuk.2 Ezekre a forrásokra tehát rájöhettek volna más kútfő szövegével való összehasonlítás nélkül is, pusztán a szöveg figyelmes elolvasása alapján. Azt meg teljesen elmulasztották, hogy megjelöljék, mit vett át Brutus az egyes íróktól, pedig e nélkül sem a munka értékét, sem hitelességét megállapítani nem lehet. Nem elég tudni azt, hogy Brutus használta Gyulafehérvári Tamás deáknak ma már elveszett Ephemeriseit, hanem épen az ilyen esetben, mikor ma már rendelkezésünkre nem álló műből merített, kétszeresen érdekel, hogy mit vett át tőle ? Az alábbiakban az egész munkán végighaladva, minden oldalnak kimutatom eredetét, forrását, a hol csak lehet, szövegösszehasonlítás alapján és hitelességét illetőleg is megteszem az esetleges megjegyzéseket. Brutus nem tartozik ugyan azokhoz a történetírókhoz, a kik forrásaikról soha, vagy csak igen ritkán tesznek említést, de azért egyedül hivatkozásaira támaszkodva még sem jutnánk eredményhez. Forrását ugyanis csak valamely fontosabb adat átvételénél nevezi meg, vagy ha a forrásul szolgáló író nézetét nem fogadja el. így pl. arról, hogy a mohácsi csata elbeszélésénél Brodaricsot használta, kinek művét teljesen átírja, nem tesz említést, csak egy pár adatnál hivatkozik rá, mint pl. : »Csaknem szószerint jegyzem fel, a mit Brodarics, gravis auctor, a király szájából hallottakként mond el ;«3 »elsorol Brodarics 1 Pl. Wernherr György : »De Admirandis Hungáriáé aquis« czímű műve. 2 Pl. Tubero, Dubravius, Brodarics. 3 Β. II. 188.