Századok – 1916

Történeti irodalom - Dietz; Meister Johann des Grossen Kurfürsten Feldscher und königlicher Hofbarbier. Ism. Lukinich Imre 520

TÖRTÉNETI IRODALOM. 561 A sereg útja Lengyelországon vezetett keresztül ; majd mindenütt üres falvak fogadták őket, mert a ki csak tehette, menekült előlük. Azok a falvak, melyekben még voltak lakosok,, rendkívül elhanyagolt házakból álltak ; az ablaküveget marhahólyag pótolta, a sütőkemencze a szobában állt, melyben a füsttől alig lehetett megmaradni, egyébként a ház népe mindenféle háziállatával együtt, egy szobában élt. Bőven volt azonban pálinka és »salvo honore« tetű is. Valóságos állati élet, mint Dietz megjegyzi. Útjok Boroszlón, Troppaun és a Kárpátokon (Jablonka) át vezetett Magyarországba. A kárpáti menetelés alkalmával sokat hallott Rübezahhól. »Bizonyára úgy áll a dolog, — írja — hogy valamely elátkozott erdei szellem, vagy maga az ördög űzi itt játékát, mert saját füleimmel hallottam, a mikor egy éjjel a házban szalmán aludtam, hogy éjféltájban lovaktól, kutyáktól és vadászoktól származó szörnyű zsivaj és lárma vonult el néhányszor a ház előtt. Az odavalók szerint ez minden éjjel megismétlő dik ; meséltek is róla sokat, hogy hogyan gyötri az embereket s hogyan támaszt vihart azokra, kik őt csúfolják.« — Esztergomig nem akadtak sem falura, sem városra, pedig talán több mint 30 mértföldet meneteltek ; többször találkoztak azonban népcsoportokkal, kik a vadakhoz hasonlóan vermekben laktak, halászatból és vadászatból éltek, de megették a nyers döghúst is, mint a czigányok. Közülök néhány ezren Lipótvár alatt egy völgyben elsánczolva éltek, s néha császári zsoldban a törökök ellen, néha azonban a török párton szolgáltak. Egyébként senkinek sem engedelmeskedtek, külön parancsnokaik, vezéreik s papjaik voltak ; csak felnőtt korukban keresztelkedtek meg olyanformán, hogy valamelyik folyóban háromszor alámerültek. Házasságkötésük is sajátságos ; a szülők a menyasszonyt először megfürösztik. s azután zöld lombokkal és virágokkal feldíszítve elviszik a vőlegényhez. Szigorú törvényeik vannak s nem sokáig haboznak a lefejezéssel vagy az agyonlövéssel. Nem ritka köztük a véres verekedés sem. Az »egyébként szép Magyarország« különben pusztaság volt ; az utakat embermagasságnyira fű nőtte be, úgy hogy helyenként valósággal utat kellett törniök ; az ország tele volt elvadult kutyákkal, melyek farkasokhoz hasonlóan embert, állatot egyaránt megtámadtak. Vácznál, mely fel volt égetve, hajókra tették a betegeket, kikkel Dietz mester szerencsésen Buda alá érkezett. Budára való megérkezése utáni napon vették be a keresztények a Vízivárost ; a következő napokban a brandenburgi tüzérség is megkezdte működését, Dietz szerint természetesen