Századok – 1916

Történeti irodalom - Dietz; Meister Johann des Grossen Kurfürsten Feldscher und königlicher Hofbarbier. Ism. Lukinich Imre 520

522 TÖRTÉNETI IRODALOM. 522 oly nagy sikerrel, hogy a törökök úgy féltek tőlük, mint az ördögöktől. Különösen a tüzes golyók okoztak nagy pusztítást a várban, melynek török tüzérsége azonban viszont sokszor kemény tüz alatt tartotta a brandenburgi tábori ütegeket. Egyik délután egy spanyol mérnök a vár puskaporostornyát levegőbe röpítette, mely alkalommal a várfal 30 könyöknyi szélességben leomlott, mintegy 500 török pusztult el. Mindenki azt hitte, hogy elérkezett az általános roham ideje, de hír szerint a tábornokok nem tudtak Károly lothringeni herczeggel e tekintetben megegyezni. A törökök haladéktalanul helyrehozták a károkat s továbbra is keményen ellenállottak a meg-megújuló rohamoknak. »Bennünket kutyáknak tartottak, — jegyzi meg a mester — melyek csak megugatják a várat.« A brandenburgi ütegnek nemsokára helyet kellett változtatnia ; táborhelyük ugyanis kissé félreesett, de viszont az ellenséges tűzkörletben volt, s ezért akárhányszor ellenséges lövedékek csapódtak be a táborba. Az új felállítási hely egy hegyen volt, melyet gondosan megerősítettek, hogy a felmentő török sereg ne árthasson nekik. Hogy az nem volt indokolatlan óvatosság, abból is kitűnik, hogy a törökök az újonnan odaérkező svédeket, kik állásaik megerősítésével még nem készültek el, azonnal megtámadták, hogy a várba erősítéseket küldhessenek, s kemény küzdelembe került őket ártalmatlanná tenni. A tábor tele lett hullákkal, melyek oszlása fertelmes bűzt árasztott szét mindenütt ; a hullákat a környék magyar parasztsága földelte el. A törökök felmentő kísérletei arra bírták a hadvezetőséget, hogy a felmentő török haderővel végleg leszámoljon ; a keresztény haderő nagy része, Dietz szerint mintegy 150 ezer ember, félholdalakú felállásban, csatarendben, előnyös elhelyezkedésben három napig várakozott az esetleges új török támadásra, miközben az arczvonal előtt párviadalok folytak le a török és keresztény vitézek közt. Dietz maga is kénytelen elismerni a törökök ügyességét és vitézségét. A harmadik napon a török jobbszárny támadásra indult, s ezzel megkezdődött a nehéz és véres küzdelem, mely a törökök visszaverésével végződött, bár egyidejűleg a várbeliek is kitörtek. ·> Dietz "a küzdelemnek inkább csak a zaját hallotta ; alig vette azonban észre a törökök visszavonulását, — zsákmányszerzésre gondolva, a harcztérre sietett ; ott egy sebesültre akadt, kinek ezüstgombos zöld bársonymentéjét akarta megszerezni ; mikor azonban ez magyarul megszólalt, — nem bántotta, hanem egy másikat kezdett fosztogatni, kit töröknek nézett ; de mégsem volt szerencséje, mert egy török-tatár csapat váratlanul ellepte a csatamezőt, a fosztogatókat felkonczolta, s Dietz csak