Századok – 1916

Történeti irodalom - Dietz; Meister Johann des Grossen Kurfürsten Feldscher und königlicher Hofbarbier. Ism. Lukinich Imre 520

520 TÖRTÉNETI IRODALOM. 520 Meister Johann Dietz des Grossen Kurfürsten Feldscher und königlicher Hofbarbier. Nach der alten Handschrift in der königl. Bibliothek zu Berlin zum ersten Male in Druck gegeben von Ernst Consentius. W. Langeniesche-Brandt, Ebenhausen b. München. 1915. 8°. 368 1. A német könyvpiaczon az utóbbi években számos útleírás jelent meg, melyek némelyike magyar vonatkozásainál fogva a mi érdeklődésünkre is számot tarthat. Reinhold Lubenau utazásait (XVI. sz.) folyóiratunk is ismertette. (Századok. X915. 80—93. lap.) Grünemberg 1486-i (Voigtländer : Quellenbücher. 18 f.), Slisansky Lőrincz 1662-i szentföldi útleírásainak (Voigtländer : Quellenbücher 18 f.) is vannak bennünket érdeklő részletei, a mennyiben szó esik azokban a magyar-horvát és dalmát tengerpart városairól, ezek történetéről és politikai helyzetéről is. Bennök, s más egykorú útleírásokban, a közvetlen szemlélet a hallomással, a valóság a képzelettel olvad egybe ; rajtok gyakran az író társadalmi állásából, műveltségéből folyó, meglepő, sajátságos felfogás és szellem vonúl át, s legtöbbször voltaképen a' felfogásmód és az eseményeknek egyéni beállítása ad nekik különös értéket. Ezen szempontok szerint kell Dietz János mester önéletírását is értékelnünk. Dietz mester (szül. 1665 decz. 18.) polgári családból származott ; atyja, tekintélyes hallei kötélverő-mester, nagy családdal volt megáldva. János mester, ezen önéletrajz szerzője, hét testvére közt a harmadik volt, de mint panaszszal említi, közülök egyedül ő volt szőke hajú és fehér bőrű, miért is atyja nem tartotta saját fiának, s nem is titkolta, hogy utálja. Gyermekkorát ez a bánásmód elkeserítette ; magábavonuló, istenfélő, irogató-festegető gyermek lett belőle. Atyja 14 éves korában a kötélverő-mesterségre akarta fogni, de mivel gyenge testalkatú volt 3 mert atyja nem akarta tovább otthon tűrni, borbélyinas lett belőle Schobern György uramnál, kinek leányát utóbb nőül is vette. Kezdetben itt is voltak kellemetlenségei ; így egy alkalommal megvágta egy paraszt állát, a ki ezért olyan pofont adott neki, hogy négy hétig süket volt tőle ; mesterségén kívül mindenféle nehéz házimunkát kellett végeznie, nem nagy gyönyörűségére, mint őszintén beismeri. 1682-ben átesett a pestisen ; 1684-ben felszabadult s megkezdte a vándoréveket. Útjának első czélja Berlin volt, hol azonnal állást is kapott heti 6 garas fizetéssel ; innen egy év múlva Spandauba ment egy öreg mesterhez, kinek üzletét jóformán egyedül vezette. Itt lett felcser is, s mint ilyen Weilern ezredes tüzéreihez került, kik Frigyes Vilmos választófejedelem 12 ezer főnyi csapatába beosztva, Budavár ostromára készülődtek.