Századok – 1916

Történeti irodalom - Hóman Bálint: Magyar pénztörténet 1000–1325. Ism. Domanovszky Sándor 510

510 TÖRTÉNETI IRODALOM. nagyobb hibája is, a mely a szabadságharcz idején végzetes állásfoglalásokra ragadta : engedetlensége följebb valóival szemben. Ez az engedetlenség nem nyilatkozott meg mindenkivel szemben. Schlemüller századosról, Mühlwerth ezredesről, Haller grófról, Korponayról nagy elismeréssel beszél, de már 19 éves korában megvetéssel ír Lichnovszky gróf ezredesről, a ki kincstári monturját kifogásolja (65. 1.) s ugyanez a nézete 1848-ban is mint századosnak Horváth őrnagygyal szemben, a ki honvédéi számára a díszruhát sürgeti és hogy katonái szakállukat borotváltassák le. (345. 1.) önállósága a katonai formalismus eme visszásságait nem tudta elviselni. Kilépése okai közt is ott szerepel e tényező, leveleiben meg ismételten panaszkodik följebbvalóinak butasága ellen (pl. 203., 218., 230.1.). A mikor 1848-ban a küzdelem megindult, hazaszeretete mégis a katonai pályára szólította vissza, képzettsége és erélye ott csakhamar nagy hatáskört biztosított számára, de azokat az érzelmeket, a melyek quietálására vezettek, akkor sem tudta elfojtani. —YS— Hóman Bálint: Magyar pénztörténet 1000—1325. Budapest, 1916. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. 8° 71T 1. Nagyszabású munka fekszik előttünk, a mely egy nehéz kérdésben, melynek területén nemcsak a hazai, de a külföldi irodalomban is sok controversia áll fenn, teljesen rendszeres, a kérdés minden oldalát megvilágító, összefoglaló földolgozást ad ; igaz, hogy csak egy rövidebb korszakot ölelve fel, de épen azt a korszakot, a melyre nézve leginkább tapogatódzunk a homályban. Hogy ennek a korszaknak a pénzügye nagyon bonyolult és rendszertelen, azt igen jól tudtuk, de hogy milyen bonyodalmas volt, csak az előttünk fekvő műből látjuk igazán. A mit e téren a hazai irodalom eddig produkált, úgyszólva csak kísérletezés, de ezek a kísérletek nem merészelték a kérdés minden oldalát vizsgálódásaik körébe vonni. Legtökéletesebb az előmunkálat a numismatikai téren volt. A talált éremleletek több-kevesebb lelkiismeretességgel feldolgoztattak és feldolgozásukból lassanként kialakult az éremanyag typologiai osztályozása. Annál kevesebb történt azonban a metrologia terén, a mely nélkül pedig ismereteink nagyrészt csak a pénz külsőségeire terjedtek ki. Ezen a téren kellett szerzőnek a legnagyobb nehézségekkel megküzdenie. Ezrekre megy az e munka előkésületeihez lemért pénzdarabok száma, s a mérések eredményeit a CNH. éremszámozásával typusonként szerző le is közli II. sz. függelékében. A mérések közt vannak tömegben mért érmék is, de minthogy a szerző az egyes typusoknál a fennmaradt példányok