Századok – 1916
Történeti irodalom - Hóman Bálint: Magyar pénztörténet 1000–1325. Ism. Domanovszky Sándor 510
551 TÖRTÉNETI IRODALOM. maximális és minimális súlyát is feltünteti, a hol ez lehetséges volt, az érméket külön-külön mérte és adataikat is külön-külön tünteti fel az egyes adatok után közölve az illető typusból lemért darabok számát, összsúlyukat, a maximális és minimális súlyt és végre az átlagsúlyt. Ezt az óriási munkát persze nem egymaga végezte. A Nemzeti Múzeum anyagát Harsányi Pál mérte le, bár itt a szerző maga is sokat utána mért, az Erdélyi Múzeum anyagát Kovács István és Schneller Vilmos, a zágrábi Nemzeti Múzeumét Tkaléié Vladimir, a zirczi apátság éremtáráét Szabó Otmár, a győri r. k. főgymnasium éremtáráét Börzsönyi Arnold, Brenner Ferencz esztergomi és Jeszenszky Géza patvaróczi gyűjteményének érmeit pedig maguk a gyűjtemények tulajdnosai mérték le. A finomsági méréseket szerző maga végezte. Ez az a metrologiai apparátus, a mely a szerzőnek munkája kidolgozásához alapul szolgált. A feldolgozáshoz azonban ez még nem volt elegendő. A dolog természetéből foly, hogy a munkát a súlyviszonyok ismertetésével kellett bevezetni. De e téren szintén több controvers kérdésben kellett állást foglalnia. Ε controversiák megoldására még egy másik nagy előmunkálatot kellett végeznie, a melynek adatait ugyancsak függelékben közli. Ε kérdések megoldásához ugyanis a legelsőrendű források azok a váltási kulcsok, a melyek szerint a kortársak a különböző pénznemeket átszámították. A tárgyalt korból csak egy ilyen munka maradt fenn : Wolfger passaui püspök 1203—4 évi úti számadása, a melynek jelentőségét már Kropf is méltatta. A szerző a kutatásai folyamán nyert eredmények tekintetbe vételével ezeket mind átszámította (IV. függelék) s így megállapította az előforduló összes pénznemek tiszta ezüsttartalmát. Ezzel azonban nem elégedett meg, hanem az I. függelékben hasonlóképen feloldotta Pegolotti 1340 körül írt, a gyakorlati kereskedelemről szóló könyvének, továbbá a müncheni kir. könyvtár XVI. sz. codexének, a mely néhány nevezetesebb súlynak a nürnbergi márkához való viszonyáról tartott fenn értékes feljegyzéseket és Schoapp 1722-iki munkájának hasonló adatait is. Az így nyert eredményekkel ellenőrizte a szerző a kérdésre vonatkozó igen gazdag külföldi irodalom eredményeit és módosította őket ott, a hol azt szükségesnek tartotta. Számításaihoz és következtetéseihez azonban még egyet kell előrebocsájtanunk. Hóman szerint az al marco vert érméknél a fennmaradt érmék átlagsúlyához 5%-ot kell hozzátennünk, hogy kiverési teljes súlyukat megállapíthassuk. Ehhez az eredményhez Róbert Károly garasainak lemérésével jutott, a melyeknél t. i. pontosan ismerjük a kiverési súlyt.j [ b
