Századok – 1916

Értekezések - GÁRDONYI ALBERT: Buda város közigazgatása és közgazdasági viszonyai a XVII. század végén - 477

BUDA KÖZIGAZG. ÉS KÖZGAZD. VISZONYAI A XVII. SZ. VÉGÉN. 497. a mértékhitelesítésre is kiterjedt (das Bestandt- und Abnahmgeld samt der Zimmterey), s az évi bérösszeget 175 forintban állapítják meg, a mely negyedévi részletekben törlesztendő. Kikötik azonban, hogy ha időközben a város kövezetvámszedési vagy révdíjjogot kapna, az nem képezi a bérlet tárgyát. Kikötik továbbá, hogy a bérlő nem emelheti fel a szokásos helypénzt. Végül a mérleghitelesítéssel kapcsolatosan biztosítják a városnak a jogot, hogy a mennyiben bírságokat kellene kivetni, ennek kétharmadrésze a várost illeti meg. Kokal Ferencz bérleti j övemét 1697 április 2-án kelt jelentése tünteti fel, a melyben felpanaszolja, hogy heti bevétele nem nagyobb 2—3 forintnál s ha egyéb jövedelme nem volna, nem tudna belőle megélni. Kokul Ferencz kijelentése azonban nem veendő komolyan, mert ha olyan rossz üzletet kötött volna a várossal, nem tartotta volna azt meg hat éven keresztül. Valószínűleg azért adott olyan panaszos jelentést a városnak, mert a tanács a vámszabályzat s a vám jövedelem iránt érdeklődött s a bérlő a bérösszeg felemelésétől tartott. Ki is jelenti, hogy vámtarifát nem kapott s a jövedelmekről nem vezetett naplót. Érdekes a jelentés azért, mert hű képet ad a piaczi forgalomról. Kokal jelentése szerint a piaczi kofák (von den Blazsüzerinnen), a mennyiben nem budai polgárok, napi ι krajczárt fizetnek. Az óbudai kofák, a kik tejet, cseresznyét, salátát és retket hoznak a városba, ugyancsak napi ι krajczárt fizetnek. Az idegen borok ellenőrzéséért (Visieren) akónként 2 kajczárt szed, azonban három év óta nem érkezett idegen bor a városba. A sör akója után 1 krajczárt szedett, ezt azonban csupán az egyik sörárús fizette, a másik mint városi hivatalnok, megtagadta a fizetést. Egy fuvar széna után 5 krajczárt, egy véka mész után 2 krajczárt s egy véka gabona után 2 krajczárt szedett, az utóbbival azonban két év óta nem jönnek hozzá, mert mindegyik árúsnak saját vékája van. Ez utóbbi jövedelmeket mint a mérleghivatal bérlője szedte Kokal, működésével azonban a kormányzóság nem lehetett megelégedve, mert 1697 április 21-iki rendeletével a kamara felhatalmazásából Hainrich Gáspár volt császári puskaművest nevezte ki mérlegmesterré (Zimmenter) s a kinevezés indokolásául a mértékek és súlyok körüli visszaélések kiküszöbölését hozza fel. Hainrich Gáspár működése sem volt azonban eredményesebb, mert az árúsok nem tűrték a hatósági beavatkozást. Különösen a korcsmárosok tiltakoztak a mérlegmester működése ellen s hivatali eljárása közben nem csupán szidalmakkal illették, de csaknem megverték. Az esetet Hainrich Gáspár feljelentette a kormányzóságnak, mire 1698 márczius i-én szigorú rendelet érkezett a Századok. igi6. VII—VIII. füzet. 32