Századok – 1916

Értekezések - GYALOKAY JENŐ: Görgey mint hadvezér 444

GÖRGEY MINT HADVEZÉR. 511· jó ideig a most életrekelő magyar hadsereget s annak teljesítőképességében, Schwechatnál szerzett tapasztalásai nyomán, egyelőre nem is bízott. Ez minden tétovázásának forrása a hadjárat legelső szakában. El kell azonban ismernünk azt is, hogy Görgey nagyon sokat és gyorsan tanult, s hogy a bányavárosokon át történt visszavonulása és Klapkával való egyesülése, a felsődunai hadjárathoz viszonyítva, már nagy haladást jelent. S ha hadvezéri képességének kibontakozása ilyen arányban halad tovább : a tavaszi hadjárat a valóban kivívottnál sokkal nagyobb, sokkal fényesebb diadalt eredményezett volna. Hogy nem így történt a dolog, annak nagyon különös és nagyon sajnálatos okai voltak. Már egy alkalommal kifejtettem,1

hogy az erős és szigorú vezetés a forradalmi hadseregeknél sokkal fontosabb tényező, mint egy békében is fenntartott haderőnek, a melybe már eleve be vannak azok a tulajdonságok oltva, a melyeket egy a forradalom viharában született hadseregben hiába keresünk. Ez a nagyon, de nagyon fontos tényező, a mely a honvéd seregből is hiányzott, első sorban a fegyelem volt. Az engedelmeskedni nem tudás, vagy nem akarás, a magyar ember természetrajzához tartozott mindenha s épen ezér fajunk kiváló katonai erényei is csak úgy érvényesülhettek igazán, ha a rakonczátlankodó elemeket vasmarok tartotta féken. 1848-ban, a mikor a közelgő háború szele már végigseperte hazánkat, nem volt se olyan ember, a ki a védőerőt szervezte s azt mindenféle hadivállalatra alkalmas eszközzé kovácsolta, sem olyan, a ki annak hadműveleteit egységes és jól átgondolt terv alapján előkészítette volna. Már pedig a katona rögtön észreveszi, erős és biztos-e az a kéz, a mely vezeti. Megérezte Görgey, megérezték a többiek is azonnal, hogy a hiányzó fővezér nevében kapkodó honvédelmi bizottmány azt sem tudja mit és kinek parancsoljon. Az ilyen ingadozó, tétovázó vezetés előbb csak bizalmatlanságot kelt, azután meglazítja a fegyelmet (kivált akkor, ha ez utóbbi a nélkül is gyönge lábon állott) s ezzel már fel is szabadítja mindazokat a bomlasztó tényezőket, a melyek a hadsereget hamarosan a züllés útjára juttatják. Görgey, Moga altábornagy lemondása után, a felsődunai hadtest élére kerülvén, egyideig még hallgatott a hon-1 »Az erdélyi hadsereg az oroszok betörése idején.« (Tört. Szemle 1915. évf. 101. 1.)