Századok – 1916

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Budapesti Szemle - 410

412 TÖRTÉNETI IRODALOM. 400^ 1916. Február. Fraknói Vilmos : Tárgyalások az olasz neutralitásról. Olaszország már a szerb hadüzenet megküldése előtt arra az álláspontra helyezkedett, hogy a monarchia bármily szerb terület megszállása előtt köteles Olaszországgal a compensatiókra nézve tárgyalásokba bocsátkozni. Az olasz felfogás a VII. czikket így értelmezte, azt azonban már nem feszegette, hogy ilyetén felfogás mellett kötelességeket is kell magára vennie. Berchtold német hatás alatt annyi engedményt tett ; hogy esetleges huzamosabb megszállásnál hajlandó compensatio iránt eszmecserébe bocsátkozni, de csak a megszállás után, ezt az olasz kielégítőnek nem találta. Erre a német nagykövettel egyetértésben a VII. czikk újabb értelmezésével próbálkoztak Bécsben, minden hiábavaló volt, mert Olaszország ekkorára kimondta pártatlan — nem jóakaratú semlegességét, sőt az olasz vezérkari főnök sürgönye szinte fenyegetődzött. A casus foederis Olaszországra bekövetkezett, de maga Berchtold nyíltan elismeri augusztus 12-iki nyilatkozatában, hogy kényszerítő körülményeket lát fennforogni s így belenyugszik a semlegességbe s a hármas-szövetség nyújtotta előnyöket s jogos kívánságokat még csak fel sem említi. Sőt ilyeténképen Olaszországot összes elvállalt kötelességeitől feloldotta, magára nézve pedig az Olaszország javára szóló rendelkezéseket kötelezőknek ismerte el. Az olasz külügyminiszter benső egyetértés létrehozásán fáradozott. Berchtold ekkor már félt Trentino átengedésének követelésétől. Németország a VII. pont alapos megvitatását s a compensatio megállapítását kívánta, a mit San Giuliano visszautasított, de azért haláláig a hármas-szövetség fennmaradásán fáradozott. A nemsokára őt követő Sonnino a hármas-szövetséget elösmeri ugyan, de az ententetól sem idegenkedik s nem leplezi Trentino megszerzése iránt érzett vágyait. — Papp Ferencz : Báró Kemény Zsigmond, mint a rémuralom korának politikai írója. A forradalom után, Még egy szó a forradalom után s egyéb ujságczikkek alapos elemzése. — Kunos Ignácz : Tatár foglyok táborában. Érdekesen mondja el a kenyérmezei és a csehországi égeri fogolytáborokban szerzett tapasztalatait. — d. : A budai basák magyar nyelvű levelezését ismerteti. 1916. Márczius. Báró Forster Gyula : Hunyadi János származása és családja. Hunyadi János származására nézve két vélemény van : Zsigmondnak törvénytelen fia-e, vagy törvényes ágyból született-e. A kérdés eldöntését megnehezíti a Hunyadiak adományozási levele, a melyben előforduló nova donatio kifejezés félreértésekre adott alkalmat. Kétségtelen azonban, hogy az 1409-iki adományozás nem réginek megerősítése, hanem Zsigmond az első, ki Hunyadiakat jószággal ajándékoz meg. Hunyadi János neve ebben az adománylevélben először fordul elő, még pedig — a mi feltűnő — Woyk gyermekei közül egyedül. Súlyos bizonyíték az 1409-iki adomány elsősége mellett László király 1456. május 12-ikén kelt oklevele, mely Hunyadi Jánost és örököseit birtokaikban megerősíti. Különben is Zsigmond Hunyadi Jánost ismételten kitünteti, birtokokban is részesítette. Az 1419-iki transscriptum szerint Wayk fiai : János, Johann és Wayk, leányai nem voltak. 1916. Április. Concha Gyôzô : Montalembert és Eötvös a harminczas években. Montalembert s Lamenais műveinek taglalása kapcsán jellemzi gondolatvilágukat s Montalembert eszméi és a Karthausi közt megállapítja a kapcsolatot. — Báró Forster Gyula : Hunyadi János származása és családja. A Hunyadi-család eredetét és annak