Századok – 1916
Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Budapesti Szemle - 410
TÖRTÉNETI IRODALOM. 41 monarchia Szerbiának megüzente a háborút. A confliktus lokalisálása érdekében Németország igen sokat fáradozott, maga a német császár is fölemelte szavát. Minden hiába volt, Oroszország mozgósított, Németország sem maradhatott tétlen, megüzente a háborút, a mit a mi hadüzenetünk követett. A központi hatalmak az olasz szövetségest bizalmatlan szemmel nézték, minek első következménye az volt, hogy a monarchia az olasz kormányt terveibe nem avatta be — indiscretiótól is félt. Noha ez eljárással az ügyek tárgyalás útján való tisztázása s egy új megállapodás lehetőségének elejét vette. Olaszország Serajevo után a konfliktus békés elintézését tűzte ki czéljául. Azt megnyugvással vette tudomásul, hogy Ausztria-Magyarország területgyarapításra nem gondol, de már előre jelzi, hogy a hármas-szövetségi VII. pont értelmében kártérítésre megillető jogát érvényesíteni fogja, noha Szerbország nem tartozott azon területek közé, melyekről a VII. pont intézkedik. Olaszország itt tulajdonképen azt kívánta, hogy a monarchia tőle a hadiműveletek megindítására engedélyt kérjen. Egyszóval a VII. pontot szándékosan félremagyarázta. Látszólag még mindig a béke jegyében tárgyalt s állt elő kiegyenlítő tervekkel, majd az orosz mozgósítás napján megszakította a békés megegyezés felé törekvő munkálatokat. — Marczali Henrik : Lengyelország. A hajdan oly hatalmas Lengyelországban uralkodó nemzet a nemesség, a melynek nem kötelessége, hanem joga a harcz. A lakosság igen jelentékeny része — néhol fele -— nemes, a mely a békés állapotot fejlődésre nem használja. Ennek az osztálynak valóságos felségjoga volt s így hatalom nélküli királylyal s jogtalan parasztosztálylyal áll szemben. Polgári társadalom Lengyelországban nem alakulhatott. A kizárólagos nemesi hatalom a helyzettel visszaélt s így, miután nincs sem állami hatalom, sem nemzet, megszületik az anarchia, a mit a szomszédos államok beavatkozásra használnak. Az egyetlen szellemi és erkölcsi kapocs, mely a nemesség és alávetettjei közt fennállott, a katholikus vallás. A XVIII. század közepén az önzés oly magas fokra hág, hogy az állam kész zsákmánya lesz a szomszédoknak s már meg sem menthető. A külsőleg barbárok belsőleg is azok maradnak s ezért a váratlanúl tért hódító franczia fölvilágosító bölcsészet megtámadja a nemzeti érzést. így az 1791-ben új alkotmányt teremtő, poroszbarát országgyűlés csupán elodázta a bukást, a mely az 1794-ben Kosciuszko vezetése alatt kitört felkelés leveretésével valóban beállott. Lengyelországot végkép kitörölték az államok sorából, három részre oszlott, a nyugati rész a poroszé, a déli az osztráké, a legnagyobb az oroszé. A három alávetettség között leghumánusabb a helyzet Ausztriában, kultúrailag s gazdaságilag legfejlettebbek, de önző politika martalékai a porosz alattvalók, az orosz kormány alá jutottak sok viszontagságon mentek keresztül : egy időben még külön alkotmányuk is volt, majd meg elnyomták őket. A lengyel nemzet mindenütt fejlődött : anyagilag s szellemileg Pozenben és Galicziában, erkölcsileg Orosz-Lengyelországban. A nemzeti érzés ébrentartásának érdemét a közös műveltségnek s a hazafias lengyel irodalomnak kell javára írnunk. — Szász Károly : A magyar dráma hagyományai. Végig fut a magyar drámaírás történetén s a jövő drámájának hivatását abban látja, hogy megőrizze dicsőséges hagyományainkat s magyar élettől lüktessen. — Dékány István : A német imperializmus Kelet felé. Weber Arthur : Bleyer Jakab Friedrich Schlegel am Bundestage in Frankfurt czímű értekezésével foglalkozik.
