Századok – 1916

Történeti irodalom - Lea; Homer: The day of the Saxon. Ism. Marczali Henrik 392

402 TÖRTÉNETI IRODALOM. 400^ általánosító jellemvonása még jobban szembeszökik. Külsőleg ez az egyetemesség abban jut kifejezésre, hogy szerző Amerikában fogott a könyv írásához, folytatta minden szárazföldön és minden tengeren és végre Ázsiában, Nankingban fejezte be. Politikai fejtegetéseit, mint említettem, egyetlen-egyszer tarkázza egy idealistikus vonással. Különben kizárólag a rideg hatalmi érdek jut csak szóhoz, az, mit a római költő röviden úgy fejezett ki : parcere subjectis et debellare superbos. Ez a mentessége minden hazafias és humanitási nagy mondástól, a hivatalos diplomácziai hypokrisisnak ez a megvetése, magasan föléje helyezi őt minden más modern politikai író fölé. Megvan benne Macchiavelli teljes gaz becsületessége ; hisz a nagy florenczi államférfiú nem tehetett róla, hogy olyan volt a politika, minőnek ő leírta. Mi pedig az angol politikát illeti, a mi a nagy háborúban történt, bizonyítja, hogy Lea úr helyesen ítélte meg úgy indokait, mint eszközeit. Azt pedig valóban nem hihetjük, hogy az angol államférfiak tőle tanulták volna azt a kíméletlenséget, melyet szövetségeseik, ellenségeik és a semlegesek irányában egyformán kifejtettek. Ha mégis »egy olasz philosophiájában«, azaz Macchiavelliéban keresi a német hatalom eredetét (133. 1.), ez csak azt bizonyítja, hogy a jelszavak erősebbek a legiskolázottabb ember önálló ítéleténél is. Más szóval : mi Angliánál érdem, sőt szükség, az bün, ha Németország követi el. Ezt a kis elszólást azonban elnézhetjük, ha látjuk, minő nyiltan szól az angol politikáról is. Elnézhetjük még azt a kis ármánykodást is, melylyel Dániát, Belgiumot, Hollandiát, sőt Ausztriát is figyelmezteti az őket Németország részéről fenyegető veszélyre. Elnézhetjük, hogy Itáliát már is különválasztja szövetségeseitől és életérdekeit szembe állítja azokéval. Hisz annak nyilt bevallása, hogy a semlegesség üres szó, hogy a béke hiú álom, hogy az összes Anglia keze ügyébe eső semleges államokat mindjárt a háború elején meg kell szállani és tehetetlenné tenni, olyan igazolása a német politikának, melynél fényesebbet soha sem remélhetett volna. Ki van mondva az a nagyjelentőségű igazság is, hogy nem saját hatalma, hanem Európa gyöngesége tartotta fenn eddig Anglia világuralmát és hogy ezért Angliának mindenképen azon kell lennie, hogy Európában, de Ázsiában is, csak gyenge nemzetek élhessenek. Nem hogy a nemzetiségi elvet vallaná, inkább durva becsületességgel kimutatja, hogy az erős nemzetiségeknek egyesülniök nem szabad. Egyenesen a bomlasztás politikáját követi Ánglia. Mintája Antalkidas békéje, mely kimondja az összes görög államok függetlenségét és Flamininus proclamatiója, mely szabadnak nyilvánítja az összes görög városokat.