Századok – 1916

Történeti irodalom - Molnár Ferencz: Egy haditudósító emlékei. Ism. Hóman Bálint 403

TÖRTÉNETI IRODALOM. 403 Azért még sem hiszem, hogy Lea úr mindenben helyeselje az angol diplomatia eljárását. Hiszen fényes, kápráztató volt az az eredmény, hogy Anglia oly coalitio élén küzd, melyhez természetes ellenségei, az orosz és a japáni tartoznak és mely Amerika tettekben nyilatkozó rokonszenvét is bírja. De, mint gróf Andrássy Gyula már megírta Martinuzziról : a természetellenes szövetség mindig megbosszúlja magát. Már Japán szövetsége is nagy politikai bűn, hát még Oroszországé ! Ha győz, eljut a Perzsa-öbölig és a Bosporusig és vége Indiának. Vagy tán csak azért kötöttek vele szövetséget, hogy gyökeresen meggyöngítsék ? Egész irányát megvilágítják jelmondatai. Az első az, hogy természet törvénye a kiválóbbaknak uralma a gyöngék fölött. A másik az, hogy folytonos a háború a népek közt és a béke üres szó. Ε jelmondatnak megfelelnek politikai elvei is. Szinte folytonos haragja a fölött, hogy a »csőcseléknek« beleszólása van a politika vezetésébe. Az csak a maga érdekét, kényelmét nézi, nem az állam hatalmát. Történetileg véve ez a könyv Demosthenes és Macchiavelli iskolájához tartozik. A Philippikák szónoka és a »Discorsi« írója tulaj donkép romantikusok. Mindegyik a maga városi respublicájából ismét harczos államot akarna formálni, az első saját városa történetét véve mintáúl, a másik Rómáét. Tudjuk, hogy egyiknek sem sikerült az újjáélesztés. Lea pedig az ellenséget, Németországot veszi mintáúl : ott erős a katonai szellem. Megfeledkezik arról a csekélységről, hogy a katonai szellem mindenütt a nemességnek volt kiváltsága ; a polgárságnak is, míg kiváltság volt, most azonban első sorban a parasztságé. Hol az angol parasztság ? Vagy, helyre lehet azt állítani ? Ha nem volna oly komoly a tárgy, kómikumnak látszanék a végső következtetés. Fenn kell tartani a szász szabadságot. Erre pedig csak egy mód van : a porosz militarismus és központosítás meghonosítása. Marczali Henrik. Molnár Ferencz : Egy haditudósító emlékei. Budapest, 1916. Franklin-társulat. 8° 559. 1. Berend Miklós Harcztéri naplója. Adatok a magyar honvédség, főkép az 5. honvédhuszárezred történetéből. Budapest, 1916. Singer és Wolfner. 8° 344. 1. A háború nyomán keletkezett és vele kapcsolatos irodalom hatalmas arányait szemlélve, némi szánalom fog el bennünket a jövő történetírója iránt, a ki a nagy háború történetét az »egykorú forrásmüvek« alapján fogja tanulmányozni. Ember legyen a talpán, a ki a hadi magántudósok tömegtermelésének útvesztő-26*