Századok – 1916

Történeti irodalom - Šmičiklas Táde l. Codex Diplomaticus Regni Croatiae etc. alatt.

388 TÖRTÉNETI IRODALOM. 388^ a melyeket codexünk közlése (IX. köt. 324· 1. 267. sz.) a latin szövegben jelzett utasítás : »... crucis, etc. ut supra, sicut in secunda superiori usque iniungendum. Ideoque . ..« ellenére sem közöl s be nem helyettesített. A traditiót is kiegészíthette volna a Densusianu : Documente privitore la istoria romanilor. 1199— 1345. (Bukarest, 1887·) kiadványára való hivatkozással. Rögtön a következő darab (409. lap) kijegyzése megakadályozta volna azt, hogy kimaradjon codexünkből az ugyanazon keletű s a fenti ügygyei legszorosabban összefüggő az a pápai bulla, a melylyel XXII. János a dominikánusok tartományi főnökét az erdélyi, boszniai és szlavóniai eretnekek megtérítésével megbízza. (Theiner I. 513. Densusianu 601.) Nem tarthatjuk ily könnyen megmagyarázhatónak azt a válogatást, a hogyan a szerkesztő az Anjoukori okmánytár hat kötetében közölt s az ő tárgykörébe eső oklevelek tekintetében eljárt. Több mint 35 darab azoknak a horvát-dalmát-szlavon vonatkozású okleveleknek száma, a melyeket codexünkben nem találunk. Nagy köszönettel veszi a tudomány azokat az oklevélszövegeket, a melyeket a szerkesztő a horvát levéltárakból akkor is közöl, ha azok nem is horvát-dalmát-szlavon vonatkozásúak. Ha ezek mégis nagyobb (kötetre való) bőségben volnának, jobb lenne ezeket tán mint Collectio diplomatum in archivis regnorum C.-D.-S. reperibilium, históriám Slavorum meridionalium non respicientium sorozatot külön kiadni. így nem zavarná a tanulmányozásnál a kutatót a meg nem állapított területi vonatkozás czéltalan kutatásával. A XII. kötet 651. oldalán közölt (490. számú) oklevélnél megjegyzi a szerkesztő, hogy azt Fejér a »Literarum Crucigerorum«gyűjteményből vette, a mely gyűjtemény ma az Orsz. Levéltárban volna. Volt-e e gyűjtemény a régi kamarai gyűjteményben, s mikor ment át innen más kézbe, most nem lényeges. A kézirat (3 kötet) ma a budapesti egyetemi könyvtár kézirattárában őriztetik »Ab. 71.« jelzet alatt ; valaha — a bejegyzés szerint 1766-ban —a nagyszombati egyetemé volt. A kötetek czímjelzését közli a kézirattár katalógusa. (Tom. II. pars, I. pag. 58—59.) Az eredetiek valószínűleg a kereszteseknek a pozsonyi káptalannál levő magánlevéltárában lehetnek. A Fejérnél közlöttön kivűl van több olyan szöveg is, a mely codexünk keretébe beleillik, mint példáúl az I. kötet 121—124. lapján levő (1347. szept. i-én kelt) »compromissum ratione decimarum prioris Auranae in dioecesi Quin que ecclesiensi existentium«, a melyben a »districtus de Pukrucs« és Nekcse tizedeiről van szó. A míg az eredeti vagy régebbi másolati szöveg elő nem kerül, a III. kötetből vehetők át a 977.