Századok – 1916

Történeti irodalom - Karácsonyi János: Szent László meghódítja a régi Szlavóniát. Ism. Patek Ferencz 389

TÖRTÉNETI IRODALOM. 389^ és esetleg 978-ik lapon levő szövegek is. Az előbbi (1353 február 14.) »literae protestatoriae contra fratrem prioris Auranae in facto ablationis quorundam privilegiorum ordinis Conciferorum«. A következő XIII. kötet anyagát gyarapíthatná a másik, 1360-ban kelt oklevél, a mely »religiosus vir fráter Albertinus crucifer ordinis S. Johannis Jerosolymitani, castellanus de Mostenycha, praeceptoirque domorum Dubychensis, Gora et Soproniensis«-t említ. Tán el lehetne sok hibát kerülni, ha az oklevelekhez fűzött kritikai jegyzeteket nem horvátúl, hanem latinul adná a szerkesztő. Ezzel el lehetne érni, hogy a horvátúl nem tudó kutatók tájékozódjanak e jegyzetek teljes tartalmáról, a mi sokszor ép oly fontos, mint magának az oklevélszövegnek ismerete. Az, hogy e czélra a magyar nyelvnek ismerete is szükséges vagy magánál a szerkesztőnél, vagy valamelyik munkatársánál, nem legyőzhetetlen akadály. S tán a Smiöiklas által megkezdett és megtartott eddigi eljárás sem annyira végleges, hogy attól egy jobb és czélravezetőbb módhoz áttérni nem lehetne. A Délszláv Akadémiát a tudomány részéről csak köszönet, a pénzsegélyt nyújtó országos kormányt csak elismerés érheti az eddigi eredményért ; a mi kifogás felmerült, az a szerkesztés hibája. Baranyai Béla. Karácsonyi János: Szent László meghódítja a régi Szlavóniát. (Értekezések a történeti tudományok köréből. A M. Tud. Akadémia II. osztályának rendeletéből szerkeszti Fejérpataky László osztálytitkár. XXIV. k. 2. sz.) Budapest, 1916. 8°. 34 1. Ára 80 fillér. Karácsonyi János már hosszabb idő óta több tanulmányban és szemmel láthatólag nagy érdeklődéssel foglalkozik azokkal a problémákkal, a melyeket a horvát történelem, különösen az egyoldalúan nationalistikus horvát történetírás oly bőven vet fel. Erős kritikai érzéke és a nagy tudás, melylyel e kérdésekhez nyúl, gyakran oly eredményekhez vezették, a melyek nem csupán a horvát történetírók oldaláról váltottak ki erős recensust, de közöttünk, magyarok között is meglepetést keltettek, megdöntve oly véleményeket, a melyek nemzedékek óta szinte bele voltak kövesedve a szakemberek, de még inkább a nagyközönség gondolkodásába. Szinte bizonyos, hogy a resensus és a csodálkozás ezúttal sem fog elmaradni. Nem baj ; szükséges az új szavak születéséhez, hogy valaki először mondja ki azokat. A dolgozat gerincze, a czím után indulva, chronologiai meghatározás lenne. Megállapítja ugyanis, hogy a régi Szlavóniát,