Századok – 1916

Történeti irodalom - Šmičiklas Táde l. Codex Diplomaticus Regni Croatiae etc. alatt.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 387 bár már itt kifejezi kételyét az év helyessége tekintetében. Feltűnő, hogy a két közlés kritikai jegyzete nem egyező : bár mindkettő hivatkozik a Blagay-oklevéltárra (LV—LVI. 11.), csak az 1243 alatti közlésnél van hivatkozás az orsz. levéltár eredetijére (DL. 38471.), s így kétségtelen, hogy ugyanegy szöveg két egymástól függetlenül dolgozó egyén kéziratában jutott a szerkesztőhöz, de ez elmulasztotta az összevetést. Az öt kötet anyaga provenienciája szerint leginkább vagy magyar, vagy horvát, vagy raguzai gyűjteményekből való. A magyar anyag leginkább az orsz. levéltárból, a nemz. muzeumból, a körmendi Batthyány- és a kismartoni Esterházy-levéltárakból való. A többi magyar családi levéltár vonatkozó anyagát a szerkesztő nem magukból a levéltárakból, hanem a Hazai Okmánytár közléseiből vette. Feltűnő a horvát provenienciájú anyagnál a családi levéltárak oly igen ritka idézése. Lehet azonban, hogy ennek nem annyira e családi levéltárak hozzáférhetetlensége, mint inkább az az oka, hogy sok család ily gyűjteménye vagy a Délszláv Akadémia, vagy a zágrábi országos levéltár kezelésébe, tulajdonába került s a szerkesztő, ki a magyar eredetű okiratoknál a legnagyobb dicséretre érdemes következetességgel közli az egyes darabok régebbi jelzetét is (Neo Regestrata Acta, Kuculjeviégyűjtemény, Jankovich gyűjteménye stb.), a horvát eredetűeknél nem jelzi, honnan jutott akadémiájuk vagy levéltáruk kezelésébe, tulajdonába. A raguzai gyűjtemények anyaga — tudjuk — jóformán kimeríthetetlen, s így azt, hogy az anyagból mit és hogyan közöl a szerkesztő, nem tudjuk objectiv szempontok szerint megítélni, csak subjective, abból a tapasztalatból következtethetünk erre, a melyet a magyar anyag kezelésének behatóbb vizsgálata ad. Nem kell túlságosan szigorúan vennünk azt a körülményt, hogy a szerkesztő — tán mert nem sejtett benne horvát-dalmátszlavon vonatkozást — nem vizsgálta át a Zimmermann-Werner-Müller-féle »Urkunden zur Gesch. der Deutschen in Siebenbürgen« köteteit, a mit pedig nemcsak a tárgykörébe eső vonatkozások kereséseért s a traditio (a szövegek korábbi közlései feljegyzésének) teljesebbé tételéért, de mint szintén külön szervezetű jogvidék anyaggyűjteményét az anyaggyűjtés tekintetében vonható analógiák miatt is meg kellett volna tennie. Akkor tán nem kerüli el figyelmét e gyűjtemény I. kötetében (452. sz. 408. 1.) közölt az a pápai bulla, melylyel XXII. János az eretnekek ellen küldött dominikánusokat 1327 február i-én Salamon comes és több megnevezett főúr oltalmába ajánlja, s melyet mindketten Theiner : Mon Hung. I 790. sz. 513. lapról vettek át, Zimmermannál jóval hosszabb, mert tartalmazza azokat a részeket is, 25*