Századok – 1916

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Pór Antal emlékezete 337

PÓR ANTAL EMLÉKEZETE. 34I hogy, ha lehet, megírja Bánk bán teljes történetét és pedig —· ha csak iijabb, az eddigieknek ellentmondó, fontos adatokat nem talál —· a Melinda-ügynek kibővítésével. Nem hitte, hogy őt valaki akkor is e történeti felfogás »utolsó védőjé«-nek nevezze. ígéretét azonban nem válthatta be, mert figyelmét teljesen a XIV—XV. század kötötte le ; s az Árpádok családjával is csak annyiban foglalkozott, a mennyiben annak története átnyúlt a XIV. századba. így tehát szeretettel írt Habsburg Ágnesről, III. Endre király feleségéről és leányukról, Erzsébet herczegasszonyról, mint a dicsőséges Árpádház utolsó sarjadékáról ;1 ez utóbbiról különösen Stagel Erzsébetnek, a mysticus Suso Henrik tanítványának élénk, de nem teljes életrajza alapján. Megindultan beszélte el, Svájczban, a tössi kolostorban miként hervadt el nemzeti királyaink törzsének utolsó nemes hajtása. »Végső pillanatában is (1338) — úgymond —· midőn sokat szenvedett lelke epedve vágyott régi hónába, fájdalmában még egyszer megemlékezett a hazáról, melyet ősei, a dicső Árpádok elfoglalának, megalkotának és négyszáz éven túl fenntartának, melyben azonban számára nem maradt hely . . .« A historikusra nézve tanulságos, az olvasóra nézve érdekes, sőt néhol megindító olvasmányt nyújtott benne, de Ágnes királynét talán nagyon is kedvező színben mutatta be.2 Pór ebben az időben már nagyban gyűjtötte az Anjouk korának történelmi adatait, de irodalmilag előbb a Hunyadiak korára vonatkozókat dolgozta fel. Pór csupán Teleki József, Szalay László s mások művei másolójának tekintette magát, mikor —• a Házi Könyvtár számára — megírta Hunyadi János élet- és korrajzát.3 Nagy vonásokkal rajzolta meg a kort, de fölemlített olyan jellemző csekélységeket is, a mik mélyebben engednek tekinteni annak viszonyaiba és szokásaiba.4 Hunyadi működésének legfőbb sikerét abban találta, hogy dél felé megint a Balkán-hegylánczot tette az ország határává. Inkább stratégiai ösztöne, mint tudománya volt ; de taktikája már tudománynak nevezhető. Műve közepén 5 még talált benne nagyravágyást és ravaszságot, sőt a 1 Katholikus Szemle, 1888 és különnyomatban. 2 Rövid bírálata a Századokban, 1888. 968—-9. 3 Budapest, 1873. 8-ad r. 309 lap. Kiadta a Szent István-Társulat. 4 U. o. 191. 1. 5 U. o. 194. 1.