Századok – 1916

Történeti irodalom - Fest Aladár: Báró Dévay Pál altábornagy. Ism. Morvay Győző 293

296 TÖRTÉNETI IRODALOM. 296 ténetünkre nézve érdekes adatok. Ezeknél a történetírónak sem hozzákölteni, sem kombinálni valója nem lehet, sőt ezt nem is szabad és ezért Fest eljárása, midőn e leveleket szószerint közli, hűség és czélzat szempontjából indokolt. »Die äusserliche Erscheinung wird so in die innerliche Vorstellung übersetzt«, mint azt Hegel a történet philosophiájában a szemtanútól és a történeti szereplőtől kívánja. Dévay élettörténete egyúttal élénk bizonyítéka annak, hogy a pontos, kötelességtudó és engedelmes katona sok küzködés után mily magas polczra emelkedhetik, és ezzel annak a szomorú magyar tanulságnak is, hogy az osztrák ármádiában mily emberfölötti küzdelemmel kell a magyar köznemesnek erre az említett polczra fölvergődnie. Már a hétéves háborúban, a hol az egykori német krónikások szerint : »francziák, svédek, németek, angolok, hegyi skótok, magyarok és erdélyiek, milanóiak, wallonok, horvátok, oroszok, kozákok és kalmükök« támadták meg Poroszországot és Nagy Frigyes szerint »e rákényszerített harczban« hét évig küzdött, nem volt oly könnyű dolog, hogy a magyar katona, az alantas tiszt, mint Dévay volt, oly gyorsan emelkedjék a rangfokozatban, úgy hogy a pegaui hadi tett után, még mint fiatal katona a Mária Terézia rendbe való fölvételre érdemesnek találtassék és mégis csak évtizedek multán, tömeges önálló haditény után nyerje el azt, annak szükséges járulékával : a bárói czímmel. Majdnem havonkint újabb fényes haditettekkel kell magát reá érdemesnek kitüntetnie, s még akkor sem kapja meg, midőn már Verdunnél nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a mint a francziák mondták, az egyesült coalitio hadairól : »pourront venir à Paris, mais ils n'est sortiront pas«. (Goethe). A mi Dévay érdemét még becsesebbé és nagyobbá teszi, az az a körülmény, hogy nem járt úgy, mint a magyar generálisok legtöbbje, hogy főleg a katonai pedáns administratio apró ügyeit elhanyagolta volna, hogy egy-egy Dienstreglement hiánya miatt vagy a katonai pénzek elszámolásánál be nem bizonyítható és egykönnyen előforduló garasos hiányok miatt nyugdíjazták volna (Galánthai Fekete János gróf). A hosszú vizsgálatok alatt annyira kifáradtak és megundorodtak ettől az administratiótól, hogy önként a nyugdíjba kívánkoztak. Ámde mindamellett Dévay sem épült nagyon ettől a katonai élettől és inkább szerette a nyugalmas megyei életet, melyet veje számára óhajtott és meg is teremtett s melynek dicséretére is sokszor talál szót. A bécsi udvari életet sem szerette meg anynyira, hogy a magyar ifjúnak vagy leánynak, —saját leányára nézve — kívánatosnak tartotta volna. Fest Aladár e művében a kor politikai és hadi tényei mellett