Századok – 1916

Történeti irodalom - Darkó Jenő: Bölcs Leó Taktikájának hitelessége magyar történeti szempontból. Ism. Fehér Géza 297

TÖRTÉNETI IRODALOM. 297 főleg kultúrtörténetére fekteti a fősúlyt. Érdekes és nehéz föladatot old meg, midőn Dévay Pál báró vezetéknevének megállapításával kútfői adatok alapján megállapítja ez eddig eléggé homályba burkolt generálisnak hovátartozását. Az eddigi adatok (Wurzbaeh, a Vay családfa, Hirtenfeld, Cabinetsakten etc.) ezt a Dévayt jobbára a Vajai Vay család leszármazottjának ismerte, ámde mindenkor bizonyos kétséget ki nem záró alaptalansággal, mivel maga a Vay-család is nem tudta hova tegye ezt a Pál generálist. A franczia de a Dévay (De Vay) nevében egykönnyen elsikkasztotta a Vay-család javára ezt a nevet. Még a Mária Terézia rend aktái is bele esnek ebbe a vastag hibába, holott egész élettörténete semmiféle összefüggést nem mutat a Vaycsaláddal. Ennek kikutatása és földerítése az okmánytanulmányozó akribiának egyik jeles példája. Ismételten hangsúlyozható, hogy Fest Aladár munkája ennek a korszaknak történetét kiváló és fontos adatokkal gazdagította. Morvay Győző. Darkó Jenő: Bölcs Leó Taktikájának hitelessége magyar történeti szempontból. Akadémiai székfoglaló. Akadémiai értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. XXIII. kötet, 4. szám. Budapest, 1915. 120 1. A Magyar Tudományos Akadémia millenniumi bizottsága Salamon és Vári kedvező ítélete alapján felvette Bölcs Leó Taktikájának XVIII. fejezetét a magyar honfoglalás kútfői közé. Salamon szerint Leó műve hiteles és önálló, nem függ Maurikiostól, hanem mindketten közös forrásból dolgoztak. A két korban egymástól igen távol álló munkát azonban csak Vári vette komoly vizsgálat alá, megállapítva, hogy Leó, egyéb forrásain kivűl, főleg Urbikios Taktikája alapján dolgozott, de nem önállótlanúl. Vári azonban szintén elmulasztotta bizonyítani, hogy Leó átdolgozta és pedig kora viszonyainak megfelelőleg dolgozta át forrását. Ez adott okot Gyomlaynak Leó művének éles megtámadására. De végeredményben ő sem hiszi a kérdést elintézettnek, sőt egy új kérdés fölvetésével végzi tanulmányát : lehetséges-e, hogy a VI. századi turkok (Gyomlay avarokat mond) taktikája egyezett a honfoglaló magyarokéval ? így természetes, hogy a még mindig függőben maradt kérdést újra fel kellett vetni s ezen oldalról is vizsgálat tárgyává tenni. Értekezésünk szerzője válíalkozott e feladatra, a melyet sikeresen meg is oldott. Amellett, hogy új források alapján teljesen tisztázta az ú. n. Maurikios-féle Taktika szerzőjét és