Századok – 1916
Történeti irodalom - Szentpétery Imre: A borsmonostori apátság Árpádkori oklevelei. Ism. Hóman Bálint 290
292 TÖRTÉNETI IRODALOM. 292 ból 67 oklevél hitelessége végleges megállapítást nyert. A hamisnak talált 16 oklevél közt csupán egy van — Miklós nádornak 1285 jún. 16-án kelt egyik oklevele (LXX. regesta) — a melynek hamis voltát nem látom teljesen bebizonyítottnak. Az, hogy a rajta íüggő pecsét két más hamis oklevélről ismeretes, inkább azt látszik mutatni, hogy az apátság levéltárában e pecsét valódi példányának is meg kellett lennie. S ez a valódi pecsét nyilván a fenti 1285 jún. 16-i oklevélnek pecsétje volt, a mely oklevelet III. András 1297. évi kifogástalan hitelű oklevele is, mint hiteles oklevelet írt át. (V. ö. a 41—42 és 45—46. l.-on erről mondottakat.) Az osztrák oklevelekre emlékeztető idegenszerű szerkezetet az magyarázhatja, hogy az oklevelet Heiligenkreuzben írták s csak a pecsételés származott a nádor kanczelláriájából. A munka végén 25 lapon közölt regesta-sorozat kifogástalan. Kiterjeszkedik az összes kiadások megjelölésére és az aránylag legjobb kiadás hibáinak pontos feltűntetésére is. Szentpétery művének módszeressége, következtetéseinek solid és sohasem szertelen indokolása, az összes külső és belső ismerte tő jelek, az írás, szöveg és tartalom alapos kritikája garantiát nyújtanak arra, hogy az akadémiai regesta-kiadvány sorsa nagyon jó kezekben van. * * * A borsmonostori oklevelek hitelességének kérdése szoros kapcsolatban van a »szabad dénárok« természete fölött Erdélyi László közt és köztem folyt vitával.1 Szerencsés véletlen, hogy épen most, a mikor ez oklevelek kritikai vizsgálata megtörtént, egy másik, a vitában döntő fontosságú oklevél — a csurgói keresztes oklevél (1193) — hitelessége is végérvényesen megállapíttatott.2 Ez a körülmény késztet, hogy — bár a vitában utolsó szavam régen elhangzott — arra még egyszer visszatérjek. 1 V. ö. Századok. 1913. 189., 281., 396., 466. 1. a Jakiibovich Emil, mint szíves közléséből tudom, III. Bélának 1193. évi eredeti oklevelét (Orsz. Ltár. D. O. 27. sz.) tüzetesen összehasonlította az ugyanez évből és III. Bélától származó eredeti Frangepán oklevéllel (hasonmása: Fejérpataky, III. Béla oklevelei. 21. 1.), valamint a pannonhalmi Liber Ruber 1192-iki Béla f. oklevelének szövegével. Az összehasonlítás kedvező eredménynyel végződött, a mennyiben az Erdélyitől hamisnak deciaráit csurgói oklevél írása — mint arról magam is meggyőződtem és mint azt már Fejérpataky is kiemelte (A kir. kanczellária. 34. 1.) — oly tökéletes pontossággal egyezik a tőle távol álló Frangepán oklevél írásával, az egyes szavak s maga a fogalmazás is oly teljes egyezést mutatnak úgy ezzel, mint a pannonhalmi Béla-kori oklevéllel, hogy azok jeltétlenül egyazon fogalmazó, illetve író kezéből kerültek ki. Hitelességük tehát kérdésen felül áll. V. ö. Jakubovich czikkét : Magyar Nyelv. 1916. (Sajtó alatt.)
