Századok – 1916

Történeti irodalom - Fest Aladár: Báró Dévay Pál altábornagy. Ism. Morvay Győző 293

TÖRTÉNETI IRODALOM. 293 A diplomatikai és paleographiai kritika teljes apparátusával megvizsgált és hitelesnek talált 1190 körüli, 1224. és 1225. évi borsmonostori és 1193. évi csurgói oklevelekből1

minden kétséget kizárólag kitűnik a »szabad dénárok« közadó jellege. A Domokos bán birtokát képező és az ő adományából a borsmonostori apátság tulajdonába került falvak népeitől, tehát magánföldesúri népektől (míg arról le nem mondott) a királyt illette a »szabad dénárok«, vagy mint az 1225-i oklevél mondja, a »szabados dénárok, vulgo füstpénz« (fumarii) jövedelme. Ezt az adót nemcsak a telepesek (hospesek), hanem az egyház más népei, jobbágyai is fizették.2 A keresztesek csurgói uradalmában élő magánföldesúri népek szabad dénár adója a király jövedelme volt (ad jus regale pertinebant). Mikor Béla ezt a királyi jövedelmet a kereszteseknek adományozta, még mindig fenntartotta igényét az esetleg 60 márkán felül befolyó szabad denár-jövedelemre.3 Mindezekből világosan kitűnik, hogy a földbérelmélet teljességgel tarthatatlan és hogy a füstpénz (szabad dénárok) — minden ellenkező szép elmélet ellenére is — adó volt, a királyi és magánföldesúri birtokokon élő félszabad és szabad (telepes) úrbéresek kezdetleges állami egyenes adója. Hóman Bálint. Fest Aladár: Báró Dévay Pál altábornagy. (1735—1800.) — Budapest. A Magyar Történelmi Társulat kiadása. 1915. 8°. 413. 1. Számos képpel és képmelléklettel. A »Történeti Életrajzokéban megjelent Dévay Pál báró életrajzának két nevezetes korszaka van. Az első a hétéves háború folyamára terjed ki (1757—1763), a második az első coalitio franczia háborújáé (1792—1797). 1 V. ö. az oklevelekről: Századok. 1913. 189. s köv. és 396. 1. — Az 1225. évit ld. : Soproni okl.-tár. I. 9. 1. 2 Wenzel I. 57 (1190 k. : tévesen 1194 évsz.-mal) ; Soproni oklevéltár I. 9. (1225) ; Kubinyi, Monumenta. I. 10. 1. (1224.) Utóbbi oklevelet a vita folyamán hamisnak gondoltam, mert 1000 (»mille«) zuán sóról szól. Szentpétery azonban megállapította, hogy a »mille« alatt rasura látszik s eredetileg nyilván »cc-os« állt ott helyesen. — Szövege egyébként kifogástalan. Viszont a másik 1224. évi oklevél hamisnak bizonyult. 3 Knauz. Mon. Strigon. I. 146. 1 Ε szerencsétlen oklevelet, noha ellene támasztott kifogásait már két ízben megczáfoltam, Erdélyi László még mindig hamisnak akarja bizonyítani. (Árpádkori társadalomtört. legkritikusabb kérdései. Budapest, 1915. 9—10. 1.) Igaz, most már csak nagy általánosságban veti oda, hogy »tartalmában többszörösen gyanús«. Nyilván érzi, hogy ez oklevél világos szövege mily nagy ártalmára van a földbér elmélet légvárának s vele egész művésziesen construált társadalmi rendszerének !