Századok – 1916

Történeti irodalom - Karácson Imre: Török-magyar oklevéltár. 1533–1789. Ism. Zsinka Ferencz 286

TÖRTÉNETI IRODALOM. 287 szerint igazodott ; a történelmi előadás összefoglaló volt, de ezt úgy átfonta a mesélő elem, hogy az európai történetírás nem fogadhatja el hitelt érdemlőnek. Rákóczi és száműzött társainak hazahozatala nyújtotta az alkalmat a konstantinápolyi levéltárakba való behatolásra, mely eddig minden európai számára lehetetlen volt. Abdul Hamid szultán rendelete úgy a Rákóczi-korra, mint a magyar történet korszakaira vonatkozólag is engedélyt adott a kutatásra. Ε nagy eredmények után lelkesedéssel dolgozni akaró emberre volt szükség ; hamarosan rá is akadtak : Karácson Imre 1907-ben megkapta a miniszterelnöki megbízatást. Nagy munka várt rá ! Le kellett küzdenie a tudatlanságot, rest közönyt és gyanút, melylyel minden lépésben találkozott ; meg kellett járnia minden hivatalt ; meg kellett mozgatnia a nagyvezirtől le a portai hivatalszolgákig mindenkit, a nélkül hogy elcsüggedne ! Ehhez apostoli lélekre volt szükség ! A régi török idők portai kapitáháinak fáradságos erőfeszítései jutnak eszünkbe Karácson jelentéseinek olvasásakor. Végre mégis czélt ért, meg nyíltak előtte a más európai előtt zárt ajtók. Kiváltságos örömét azonban hamarosan gond váltotta föl : az áttekinthetetlen anyag miatt való gyengeség tudata, a penészes, fűtetlen helyiségek, melyekben még az asztal is hiányzott. De e gondokat mindvégig nagy lélekkel tűrte. Nem akadályozta a betegség, nem dermesztette munkakedvét a hideg. Csak olykor gondolt elhagyott hazájára ; ha ilyenkor elbágyadt, megaczélozta akaratát az imádság és vállalkozásának nagysága. Mikor a törökök csöndesen végzett munkáján felbuzdulva maguk is hozzáfogtak a rejtett kincsek kiaknázásához, a legtisztább önzetlenséggel adta mint tapasztalt kutató · útbaigazításait. Nem csüggesztette el, hogy tanácsait a tanácskérők kisajátítva, megfosztották az eszméi prioritásától. így haladt napról-napra a csöndes, munkás vértanúság útján. Egy alkalommal egy csomag felbontása közben egy rozsdás szöggel megsebezte magát, a bajt nem vette nagyra s a gyógyításra nem gondolt, pedig a seb halálos volt... gyötrő szenvedés után vérmérgezés ölte meg. A kötet kettős czél szolgálatában áll : gyarapítja ismereteinket és áldoz az emlékezésnek. A két czél találkozása jóleső s egyaránt dicséri a nemes áldozatkészségéről ismeretes kiadót és szerkesztőt. A kötet elején a szerkesztők mindegyike előadja a maga mondanivalóját. Az első előszó tanulságos leírását adja a konstantinápolyi levéltáraknak, megismertetve az egész törökországi kutatás létrejöttével, méltatva Karácson konstantinápolyi fáradságos kutatásait. A második és harmadik be-