Századok – 1916

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: A magyar pénzverés Szent István korában - 267

276 HÓMAN BÁLINT. Összehasonlítva a Karoling-kori és II. Henrik herczegféle dénárok félsúlyával : Uralkodó Átlagsúly gr.-ban [1-5 gr.] 0·75 gr.-on felül (1-6 gr.] 0 8 gr.-on felül [1-7 gr.l 0-85 gr.-on felül Nagy Károly, Jámbor Lajos, Kopasz Károly .'. 0-8101 [1-6203] 81-38% 64-36% 35-445% II. Henrik herczeg (985—995) 0-798 [1-596] 81-48% 59-26% 29-63% Szent István 0-7682 84-86% 40-54% 24-32% [1-5364] 84-86% 40-54% 24-32% Az összes súlyadatok összevetéséből megállapíthatjuk, hogy Szent István pénzei a jó Karoling-kori és a X. századvégi regensburgi dénárok félsúlyában verettek. Ez teljesen összevág az éremrajzból levont következtetésünkkel s ezek alapján absolut bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy Szent István ezüstpénzei nem dénárok, hanem féldenárosok, obolusok voltak. Észrevette ezt már Finály Henrik is,1 de az ő alaposan megokolt véleményének helyességét több —• s közte igen tekintélyes —· oldalról kétségbevonták.2 Egész dénárt Szent István nem veretett.3

Ismeretes ugyan két darab állítólagos duplasúlyú pénze, a melyeknek 1 A régi magyar súlymérték. (Erd. Múz. Egyl. Evk. IYr

. 67. s köv. 1.) 2 Patiler Gyula (id. m. I. 406—-7. 1.), a ki egyébként csak mellékesen érinti e kérdést, egész dénároknak tartja Szent István összes pénzeit Istvánnak egy kivételesen nehéz, 0*930 gr.-os obolusát veszi kiindulópontúl s még ezt a súlyos darabot is kopottnak véve, a kiverési súlyt 1 gr.-ra teszi. Nem is szólva a maximális súlyon alapuló számítások feltétlenül téves voltáról, (v. ö. művem Bevezetését és I. R. I. fejezetét), csak azt emelem ki, hogy magát az 1 gr-os denársúlyt is túlkevésnek kell tartanunk. A XI. század elején s az előző időben a legrosszabb német dénárok átlagsúlya (!) is meghaladta Szent István maximális (!) pénzsúlyát (V. ö. Inama-Sternegg. II. 499—502. 1.). Az egykorú cseh dénárok átlaga is felette van István átlagsúlyának. (Fiala. Ceske denáry. 106—8. 1.). — Balogh Albin legújabban teljesen kritika nélkül akarja Pauler és Finály nézetét megegyeztetni. Szerinte »a magyar dénár (!) voltaképen bajor féldenárnak vehető*. Mindamellett »könnyebb kezelés és számítás miatti (? ?) egész dénárnak veszi (! !). Id. m. 21. 1. 3 A »denarius« szó írott forrásban először Szent László korában szerepel.