Századok – 1916

Értekezések - WERTHEIMER EDE: Magyarország és a forradalmi propaganda - 225

232 WERTHEIMER EDE. kálta. Azt is be kellett látnia, hogy az erre vonatkozó vizsgálat eredményeiből, a mennyiben ezek positiv tényekre vonatkoznak, az a megnyugtató megállapítás vonható le, hogy ezeket a besúgó vagy költött, vagy igen eltorzított formában mondta el, részben pedig olyan forrásokból jutottak Obergruber tudomására, melyek megbízhatatlansága a jelentést tevő Ferstlnek megjegyzése szerint notorius.1 Minden rágalom, a melylyel Magyarország legnevezetesebb férfiait és más személyiségeket vádolt, hogy mások esetleges szerencsétlenségével önmagát kiszabadítsa, nem tudta őt megmenteni. A gaztette »nagyságára és ravasz jellemére való tekintettel Arnberg udvari tanácsos, a bécsi rendőrség főigazgatója, hallani sem akart arról, hogy Grubert a börtönből csak egy órával is büntetésének letelte előtt elbocsássák.2 Gruber kihallgatásának csekély eredménye egyáltalában nem tompította a hivatalos közegek érdeklődését a forradalmi propaganda tevékenységéről minduntalan beérkező jelentésekkel szemben. Hittek abban, hogy gyúlékony anyag bőségesen halmozódott föl, a miért mindenfelé forradalmárokat lehet sejteni, kik másra sem gondolnak, csak az uralkodó rend teljes felforgatására. Újságírás és irodalom az államellenesség gyanújában álltak. Szigligetit, a költőt tartották az ellenzéki szellemű irodalom egyik vezérének, műveiről az állították, hogy telve vannak olyan elvekkel, a melyek merészségükben nem állnak legszélsőbb ellenzéki eszmék mögött, a miért is a censurának különösen figyelmébe ajánlották. Sok aggodalmat keltett Kossuth, kinek tevékenységét a hivatalos kifejezés úgy jellemezte, hogy fejében bizonyára nem hordoz mást, mint forradalmat. 1837 május 3-ikáról 4-ikére virradó éjszaka el is fogták és börtönbe vetették, melyet csak 3 év múlva hagyhatott el. Még mindig igen kevéssé bíztak a lengyel bujdosókban s úgy képzelték, hogy közülök számosan magyar nemesek birtokán rejtőzködnek azzal a szándékkal, hogy, Magyarországot mind a négy sarkán fellázítva, az ő segítségével szabadítsák fel saját hazájukat. Különösen az ungmegyei Ghillányi bárót gyanúsították, hogy nagy és búzgó támogatója a lengyeleknek,3 ámbár a nádor kijelentette, hogy semmiféle, ennél a földbirtokosnál elrejtett lengyel emissariusnak nyomára akadni nem lehetett.1

Mivel minden kutatás ebben az 1 Sedlnitzky fölterjesztése 1839 jan. 12-én. Bm. lt. * Amberg Sedlnitzkyhez 1838 decz. 23-án. Bm. lt. s Sedlnitzky Mailáth magyar udvari kanczellárhoz. 1839 jun 20-án. Egy confidens jelentése 1840 jul. 8-án. Bm. lt.