Századok – 1916

Értekezések - CSÁNKI DEZSŐ: A háború és a nemzeti 209

A HÁBORÚ ÉS A NEMZETI ESZME. 219 Tenger birtokára való igényét egy nagy elszólással végre is bejelenti. így hull le az álarcz a velünk több mint három évtized óta szövetséges olasz nemzet arczárói is, miközben a Macchiavelli-utód, a jól ismert színpadi állásban, a hűtlenség szégyenét palástolni igyekezve, a nemzeti eszmére gondolva, de egy jókora nem-olasz földterületet is értve, a »sacro egoismo«-ra hivatkozik. S az angol, mely a világtörténet folyamán annyi kulturhatalmat eltett útjából, s könnyűszerrel annyi kulturátlan vagy gyöngén fegyverzett kultur-néptömeget bekebelezett, nemzeti egyénisége és világhatalma ki sem mondható gőgj ében és féltékenységében mint a kis nemzetek védője lép fel, holott ezeket — nemzeti vágyaikat saját világhatalmának szekere elé fogva — csak hitegeti, kihasználja vagy kínozza. S ugyanakkor az összes tengerek hullámaira kiterjedő hatalmáról szóló nemzeti dalát énekelve, a csupán nemzeti védelemre szervezett — igaz, jól szervezett — német militarismust szidalmazza ; közben pedig az ugyanezen németektől kitanított, szédítően egyéni, de ijesztően önző sárga nemzettel a földrészek messze távolán át kezet fogva, a rettenetes katonai henger nevével megtisztelt mérhetetlen orosz autokrat iával nem szégyell minden lehető világon osztozkodni akarni. II. S most már helyezzük be magunkat e keretbe, szintén a történetvizsgáló lehető tárgyilagosságával. A magyar nemzeti eszme, mely egész történetünkön végighúzódik, konservativ alapokon fejlődött s a nemzeti eszme világtörténeti megizmosodásának, s — ha szabad a szót használnom — támadó és hódító jellegének utóbbi korszakában szintén nemzeti egységre törekedett. Ezt az egységet szolgálta újabban pl. szabadságharczunk, Erdély uniója s a szemünk előtt ép lefolyt, már társadalmi harczczal keresztezett politikai küzdelem is.