Századok – 1916

Értekezések - CSÁNKI DEZSŐ: A háború és a nemzeti 209

2Io CSÁNKI DEZSŐ. Ε közben azonban a nemzet teljesen egyedül találta magát. Az ország határán kívül egyáltalában nem voltak oly rokon népelemek, a melyekre támaszkodhatott, vagy a melyekkel egyesülni kívánt, a melyeket »megváltania« kellett volna. Sőt a haza területét sem tudta kezdettől fogva a maga fajtájával teljesen benépesíteni. Ezért külső hódításra a nemzeti eszme czímén nem is gondolhatott. A belső egység munkája közben két ellenséges érzelmű vagy centrifugális, gyakran egy érdekűnek mutatkozó tényezőt kellett szemmel tartania. Ezek egyike a vele egy dynastia által összekapcsolt, szövetséges Ausztria volt, melynek részéről nemzeti állami önállóságát fenyegette veszedelem ; másika pedig a saját területén élő népelemeknek és néptöredékeknek, újabban külső nemzeti állami egységektől is támogatott nemzeti vágya és törekvése. Ε kettős irányban való állásfoglalása másnak mint védelminek, illetve szabadelvűnek alig mondható. Erről tanúskodik főleg, a magyar s az ú. n. horvát kiegyezési és a nemzetiségi törvény. Mindenütt egyezkedés, tehát mindenütt csak védelem. A saját területén élő, nemzeti egyéniségük tudatától és akaratától áthatott népelemek nemzeti kifej lését csupán ezek külön állami életre való törekvése szempontjából korlátozta. A mi ellenmohdás a magyar nemzeti eszme megerősödése és nyilvánulása ellen a társadalmi (socialis) elv részéről felmerült, annak a nemzeti közvéleménynyel szemben csak szűk térre lehetett szorítkoznia. A magyar nemzeti eszme munkáját, főleg a kívülről jövő támadás ellen most is hathatósan támogatták : a földrajzi kialakulás, főleg pedig az északi és keleti egységes határok, a melyek, mint a múltban, most sem hagytak fenn kétséget az iránt, hogy ezen a területen csak egy vezető, egy hegemón politikai nemzet állhat fenn. S a mint hogy ezer év előtt csak az államalkotás képességeivel bíró magyar nép tudta ezt a területet aránylag csekély népes-