Századok – 1916

Értekezések - KOVÁCS LAJOS JÁNOS: Brutus magyar történetének forrásai - 128

BRUTUS MAGYAR TORTENETENEK FORRASAI. 137 felismerte, hogy Perényi nádor nem az 1505-iki végzés, -— hanem az 1515-iki családi szerződés ellen emelte fel tiltó szavát.1 Szolimánnak az országból kitakarodta után Szapolyai Budára jött, innen seregével Fejérvárra vonult, hová felhívására a megmenekült főurak is összegyűltek.2

Ε helyen Brutus elképzeli a Szapolyai,3 azután pedig a Ferdinánd híveinek érveit,4

melyekkel ezek meggyőződésüket támogatták és igazolták. A közhangulat ismertetése 5

után a 271—272. oldalon elmondja, hogy Szapolyai Ulászlótól és Lajostól való elidegenedésének Verancsics szerint 6

mik voltak az okai. Ez a második és egyúttal utolsó eset, hogy Brutus Verán esi est ól merít s ez az átvétel is mind a kétszer Verán esicsnak ugyanarról a helyéről történik. A 272. oldalon Jovius-ra hivatkozik, ki felsorol néhány Ferdinándhoz átpártolt főurat s árulóknak bélyegezve, félszökevényeknek 7 (semitransfugae) nevezi őket, kik nem meggyőződésből, hanem a Szapolyai elleni gyűlöletből lettek Ferdinánd-pártiak. Ezután Brutus idéz Szapolyainak V. Károly császárhoz és a birodalmi rendekhez írt leveléből, mely szerint azon a gyűlésen, melyen őt a magyarok királynak választották, az összes nemesek jelen voltak, háromnak kivételével, kiket szegénység, személyes gyűlölet és a haszon reménye térített le a helyes útról.8 Köztük volt Báthori István nádor is, őt azonban — mondja Brutus — hivatalának méltósága és családjának előkelő volta felmenti e rút vád alól. Annyi kétségtelenül bizonyos, hogy ez az országgyűlés igen népes volt, különösen a köznemesek és vármegyék jöttek nagy számmal.9 Lajos ünnepélyes eltemetése után az összegyűltek Szapolyait királylyá választottak és meg is koronázták. Brutus szerint megemlíti ezt egy Ausztriában született történetíró is.10

Hogy itt kire aetatis homines, qui ea ab iis accepere, qui iis administrandis transigendisque interfuerunt.« Β. II. 256. 1 Prav : Annal. IV. 386. — Β. II. 256. jegyzet. 2 Β. ÍI. 257—2ζ8. = Zermegh. (Schw. II. 384.) 3 Β. II. 259—261. 4 Β. II. 262—265. 5 Β. II. 265—271. « M. H. H. II. o. 2 k. : 9—10. 7 Jovius II. 101. 8 Β. II. 273. Brutus e levelet később egész terjedelmében is közli. (Β. II. 337—-345.) Eredetijét is bírjuk, hol azonban csak az áll, hogy kevés kivétellel: >>paucis duntaxat exceptis.« (Pray: Ep. Proc. I. 333.) 9 Acsády Ignác : Magyarország három részre oszlásának története. (M. Ν. T. V. 28.) 10

Β. II. 275.