Századok – 1916
Értekezések - KOVÁCS LAJOS JÁNOS: Brutus magyar történetének forrásai - 128
136 KOVÁCS LAJOS JÁNOS. is el, van-e valaki, ki olvasva a tolnai gyűléseken történteket, ha az író eltitkolja is a maga véleményét, — lelkében meg nem átkozná azokat, kiknek makacssága oka annak, hogy a róluk elmondott igaz dolgok valószínűtleneknek látszanak.1 Ezután az 1505-iki végzés szövegét olvassuk Brutusnál, mint a mely útját egyengette Szapolyainak a magyar trónra.2 Hibáztatja a történetírókat, kik a Szapolyai érdekét előmozdító eme végzésről egy szóval sem emlékeznek meg.3 Oka ennek szerinte az, hogy szégyenletes hazugsággal és hízelgéssel valakinek kegyét hajhászszák. Ez azonban a Szapolyai-párti Zermeghre nem illik rá, a ki pedig szintén nem szól e végzésről. Álljon itt egy részlet az ezen végzést tartalmazó oklevélből, összehasonlítva a Brutus szövegével ; látjuk belőle, hogy eredeti példányt másolt le, aránylag hűen, csak egyes szavakat cserélve fel másokkal, helyenként pedig összevonásokat eszközölve. Pray : A nnales. IV. 314. I. Quod cum nihil in terris sit, aut fiat Deo acceptius, vei naturae humanae accomodatius, quam communi patriae, universorumque hominum coetui quam optime, quamque studiosissime consulere . . . praesentia pariter, et impendentia exactius, vigilantius que tueri . . . Sane igitur nos in animo nostro saepius revolventes, gravem illám et prope exitiosam hujus incliti regni Hungáriáé desolationem at que indigentiam, in quibus illud idem hoc tempore enormiter admodum jacere quisque facile cognoscere potest, volentes more . . . patriae nostrae amatorum, et conservatorum ejusdem desolationi, atque extremae ruinae ejusdem maturius consulere, plures hinc inde dietas, magnós etiam, et inexplicabiles labores, fatigia, et expensas in ea ipsa re hucusque fecimus . . . Brutus. 251. I. Cum nihil esset magis nato homine dignum, nihil deo immortali acceptum magis, quam patriae commodis servire, et communi hominum societati, quae tota ratio tuendo optimo reipublicae statu, atque iis malis arcendis contineretur, quibus convulsa ad exitium rueret : adductos regni principes, reipublicae perstudiosos homines, calamitate praesentium temporum, quibus vexatum regnum afflictumque iaceret, dignum munus sua in pátriám pietate existimasse, praesenti ruinae reipublicae atque exitio mature obviam ire. Cuius quidem rei efficiendae caussa, se magnós labores, et non ferendos perpessos, ut sua in pátriám pietas postularet . . . Brutus hallomás alapján azt állítja,4 hogy e végzés ellen egyedül Perényi Imre nádor tiltakozott, azonban már Pray 1 Β. II. 250. 2 Β. II. 251—254· = Pray : Annal. IV. 313—316. 3 Β. II. 256. 4 »Quae ad hune modum acta esse affirmant viri graves, exactae
