Századok – 1915

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Hadtörténelmi Közlemények - 667

TÖRTÉNETI IRODALOM. 66 7 a család csaknem minden fegyverfogható tagja. Miklós, Ferencz bárónak és Kornis Krisztinának fia, mint hajdúezredes kezdi meg szolgálatát Bercsényi alatt ; 1704 utolsó napján a fejedelem dandárnokká lépteti elő s Bercsényi Nyitrára küldi ; itt részt vesz Heister seregének szétverésében, majd Trencsén ostromában, őszre Szolnokra kerül parancsnoknak a Vak Bottyán hadtestéhez, a következő évben a fegyverszünetet otthon tölti pusztuló gazdasága rendezésével. Újra kitörvén a harcz, a Vág és Morva mentén verekedik, őrzi a puchai szorost, segít Ocskaynak felverni Beczkót, majd Bajmócz vár parancsnoka. Részt vesz a szerencsétlen trencséni csatában, hol Czelder Orbánnal három óra hosszat feltartóztatja az üldözőket s megakadályozza a magyar sereg teljes szétverését. Innen Egerbe vonul s onnan nyugtalanítja a Duna-vonalat és veri fel Szeged mellett a ráczokat. Télire a Szepességre kerül s Lőcse parancsnokságát veszi át. Az apróbb kurucz diadalok nem tudták feltartóztatni a romlást, mind szűkebb térre szorúl a nemzeti hadsereg. Perényi 1709 ápr. 27-én átveszi az egri vár főkapitányságát s itt küzd a pestis és embereinek szökése ellen, ujonczoztat, új csapatokat képez ki, rabokat cserél ki, a várat erősítteti s közben elragadja a halál második feleségét is és hazamegy harmadféléve nem látott nagyszőllősi udvarába. — Kropf Lajos : Franczia adatok az 1664. évi szentgotthárdi csatához. (I.) A British Museum egy franczia kéziratából {Relations des voiages faits en Allemagne, Hongrie et Italie dans les années 1664 et 1665.) közli a szentgotthárdi ütközet előzményeire és magára a csatára vonatkozó leírást. Az író valószínűleg de Brissac herczeg káplánja volt, ki a franczia segédcsapatokkal került hazánkba. Az 1533 lapos vaskos kötetből lcb. 100 lap magyar tárgyú. — Závodszky Levente : Sobieski litvánjai a kurucz Trencsén megyében. A litvánok sehogy sem voltak megelégedve azzal, hogy Sobieski János a Habsburgokkal szövetséget kötött a török ellen. Maga Sobieski is Thökölyvel rokonszenvezett s ki is jelentette a kurucz követeknek, hogy a magyarok ellen nem fog hadakozni, csakis a törököt támadja. Thököly kuruczai ezalatt a labancz Trencsén megyét addig pusztítgatták, míg a megye előbb salva gvardiát kért Thökölytől, majd nyíltan a kuruczokhoz csatlakozott s a felkelt nemesség Eszterházy nádor helyett a Thököly zászlai alá gyűlt. Ekkorra azonban a török sereg bécsi vereségével eldőlt a küzdelem, s a félezer főnyi insurgens, kiket Závodszky jórészt névszerint felsorolt, már nem sokat lendíthetett a szabadságharcz ügyén. A litván sereg a király ismételt parancsára nagy kelletlenül megindúlt Magyarország felé, hogy a már a Csallóközben járó lengyel haddal egyesüljön. Vezérök : Sapieha Kázmér biztatta a magyarokat, hogy ellenségeskedés nélkül fog átvonulni, de Pongrácz Ferencz kapitány zabolátlan fiai 30 hírszerző lovassal felverték Sapieha szekereit s a zsákmánynyal megszöktek. Bosszúból a litvánok olyan dúlást vittek véghez a Vágvölgyön, hogy a cseh kanczellár is megsokallotta. A két tűz közé került megye erre kénytelen volt a labanczokhoz állni. — Halaváts Gyula : Doborka vára és a Nagyszeben környéki templomerődök. A kelneki (Hadtört. Közi. XII. évf.) és szászorbai (u. o. XIV. évf.) parasztvár után a szerző a doborkait mutatja be leírásban és képekben, ennek építését is Zsigmond korára teszi. Ismerteti azonkívül az alczinai, újegyházi, holczmányi, vízaknai, keresztényszigeti, nagydisznódi és kisselyki szász templomerődöket. Az érdekes tanulmányt 19 kép díszíti. — Az állandó rovatok is igen tartalmasak. Tárczában Gyalókay Jenő közöl adatokat Palotai Frimont János gróf