Századok – 1915

Tárcza - Madzsar Imre: A Gellért-legenda kérdéséhez 572

572 TÁRCZA. történészeink közül senki sem hiszi el neki. Annál kevésbbé fogják elhinni ellenfelei. Ez azonban szintén felfogás dolga. A Századoknak és igazságnak véltem szolgálatot tenni ezzel az észrevétellel. Egyébként Cs. czikkének intentiojával és az eredményével bizonyára mindnyájan egyetértünk. Soraim közlését kérve, maradok stb. Eckhart Ferencz. A Gellért-legenda kérdéséhez. Müller Frigyesnek a Századok legutóbbi számában megjelent újabb fejtegetéseit azzal a benyomással tettem le kezemből, hogy meddő és időtrabló fáradság volna másodszor is tüzetes bírálat tárgyává tennem azt az erőszakos elméletet, melyet szerzőnk a nagyobb legenda keletkezéséről s egy elveszett Szent Gellértéletrajzról magának kigondolt. Nyilvánvaló, hogy ellenvetéseim hatás nélkül pattannának vissza arról az irigylésreméltó önbizalomról,1 melylyel szerzőnk a maga »napnál világosabb« bizonyítékaihoz ragaszkodik. Nem zavarom hát tovább hitében, hanem egyszerűen rábízom az ügyet azokra, a kik a mi legendánk kérdéseivel most vagy a jövőben foglalkozni szándékoznak. Döntsék el, menynyiben van igazam, mikor a szóbanforgó elméletet most is épen olyan zavarosnak tartom, mint e czikk megjelenése előtt. De kritikai gondolkodásunk mai színvonalán talán fölösleges is szerzőnknek újból elmondott vagy kevés szerencsével máshonnan kölcsönzött2

érveire, a legenda-műfaj typikus vonásairól mondott szavaim szélsőségbe vitelére,3

egy rövid jegyzet alakjá-1 Jellemző erre előbbi dolgozatának második függeléke, melyben »Szent István korának egyik legfontosabb kútfőjét mentette meg«. Minő alapossággal, mindjárt láttam a czikk elolvasásakor s azóta Erdélyi László is kiemelte (1. Tört. Szemle, 1914. 530). 2 Semmi sem áll távolabb tőlem, mint Karácsonyi János tudományos érdemeinek s Szent Gellért .életéről és műveiről több. mint egy negyedszázaddal ezelőtt írt ifjúkori munkája általános értékének kisebbítése. Az sem tartozik a dologra, hogy mióta van meg ez a mű könyvtáramban s hogy az alaposság minő mértékével tanulmányoztam át, midőn a Gellért-legenda vizsgálatához fogtam. Annyit azonban elárulhatok ellenfelemnek, hogy a Karácsonyi művéből idézett kilencz érv kettő kivételével (f. és h.) teljesen téves, a miről saját maga is meggyőződhetik, ha pl. a »Chanadiensis« és »Morosinensis« elnevezésekről fennmaradt adatainknak, a szóbanforgö egyháztörténeti kérdéseknek stb. pontosabban utánanéz vagy meggondolja, hogy szabad-e az e) alatt felhozott bizonyítékkal az én álláspontom ellen érvelni ? A fent említett két érvnek pedig bizonyára maga Müller sem fog döntő jelentőséget tulajdonítani. 3 A Deliberationak az a helye azonban, melylyel Müller Szent Gellért egyéni írói felfogását bizonyítani akarja, éppen egy közkeletű középkori irodalmi motívum. Hamarjában csak a kisebb