Századok – 1915

Történeti irodalom - R. Lubenau: Beschreibung der Reisen des –. Ism. Hlb. 80

-8o TÖRTÉNETI IRODALOM. — írja később, — mintha tánczolni kellett volna mennem, és a mikor egy sokat utazott ember idegen országokról beszélt, figyelmesen hallgattam és kérdezősködtem«. Montanus egy danzigi útjára elvitte magával s hogy a lengyel nyelvet megtanulja, Kraker Mátyás lublini kereskedőnél hagyta ; itt azonban rossz bánásmódban volt része s hasonló sorsa volt Ranenberger krakói gyógyszerésznél is, a kihez Kraker küldte őt. Egyrészt ezért, másrészt pedig mert atyja féltette a socinianus tanoktól, haza vitte, s négy évet töltött el otthon első mesterénél, Montanusnál. A vándorlási kedv azonban nem engedi nyugodni, 1580-ban kezébe veszi a vándorbotot és bejárván Németországot, eljut hazánkba is. 1586-ban tért csak haza Königsbergbe, de nem hosszú pihenésre. Családi ügyek, viszályok kellemetlenné tették otthoni tartózkodását s az Itália után való vágy sem hagyta nyugton. Ez volt szívének leghőbb vágya, a melyet Montanusnak elbeszélései gyújtottak fel benne, a ki a legnagyobb elragadtatással beszélt szépségeiről és gyakran ismételte azt a közmondást, hogy a ki Itáliát nem látta, semmit sem látott, még ha az egész világot beutazta is. Rigába hívják, oda megy, majd háromnegyed év múlva Vilnába, a hol Báthory István mellett udvari orvosi állásra volt kilátása, de a király korai halála megsemmisítette reményeit. Bécsbe megy, a hova 1587 elején, ép akkor érkezett meg, mikor dr. Petz Bertalan császári követ konstantinápolyi útjára készülődött. Mint gyógyszerész csatlakozik kíséretéhez és február 12-én megindultak nagy útjukra. Belgrádig hajón mentek, onnan pedig a mai Szerbián és Bulgárián át folytatták útjukat. Másfél évet töltött Konstantinápolyban Lubenau s ez alatt alkalma volt a követség néhány tagjával Kis-Ázsiát is meglátogatnia. Közben azonban valami baja támadt Petz doktorral, — valószínűleg vallási dolgok miatt, — s mikor ő Lubenaut elfogatással fenyegette, az az angol követséghez menekült s az angol követ, a ki barátságos volt irányában, mint angol alattvalót, a ki hosszas külföldi tartózkodása alatt elfelejtette anyanyelvét, egy török gályára juttatta, mely ép akkor indult el földközi-tengeri útra. így ismét eljutott Kis-Ázsiába, bejárta Görögországot, a szigeteket, Afrika északi partjait s eljutott Itáliába is, a hova olyan nagyon vágyódott. Innen azután a Semmeringen, Szilézián és Posenen át 1589 október 17-én ért haza Königsbergbe. Ekkor azonban már végleg megtelepedett ott, mert nyugalomra vágyott. A világlátott, nagytudású Lubenaut megbecsülték polgártársai, meghívták a tanácsba s boldogan élt nagy csa-Századok. 1915. I—II. iüzet. 6