Századok – 1915
Történeti irodalom - Thallóczy Lajos l. Acta alatt. 642
TÖRTÉNETI IRODALOM. 643 Igaz ugyan, hogy az albánoklakta terület nem tartozott Magyarországhoz ; nem voltunk védnökei, mint teszem Szerbiának, a melyről IV. Béla 1264-ben kifejezetten hangsúlyozza, hogy a magyar király joghatóságához (jurisdictionem nostram) tartozott. Sőt az albánok még csak közvetlen szomszédaink sem voltak. Az ő történetükből bennünket szorosan véve csak a Kasztrióta György kora érdekel azon szövetségnél fogva, melyet Hunyadi Jánossal kötött a Murád szultán ellen való együttműködésre nézve. Ezen körülménynél fogva az albánok története minket harmadsorban érdekelhet csak. Az albánok történeti codexe tehát nem is foglalhatott helyet az említett sorozatban és Thallóczy is — bár fölemlítette a kiadandó okmánytárak sorának a végén — sorozaton kívül, önállóan tervezte a kiadását. Egészen helyesen jelent meg tehát mostan teljesen függetlenül. Mind a mellett, hogy az albánok nem voltak szomszédaink s összeköttetésünk csak rövid ideig tartott, mégis örvendenünk lehet és kell, hogy ez a kiadvány létrejött és épen magyar kezdeményezésre. Történetíróink tehát nemcsak figyelemmel kísérik már az idegen publicatiókat, hanem tőlük telhetőleg részt is vesznek bennök. Az albán okmánytár eszméje Thallóczy tói ered s az ő érdeme, hogy meg is indult. Ö ugyan főképen Boszniára vonatkozó okmányokat gyűjtött s ez a gyűjteménye készen is van. Ezen munkálkodva dolgozott a zárai és a raguzai levéltárakban, ismételten is bejárta a dalmát városokat, volt Montenegróban, beutazta az albán területet is, ismeri Nápoly, Velencze és Róma levéltárait, többször járt Spanyolországban, a hol tudtommal különösen a barcellonai állami levéltárban talált épen Skander bégre vonatkozó sok ismeretlen anyagot, tehát a mű 3-ik és 4-ik köteteibe tartozó iratokat. Jireőek Konstantint, a bécsi Seminar für osteurop. Geschichte vezetőjét, a kit Thallóczynak már említett emlékiratának a benyújtását megelőzően sikerült egy albán okmánytár közös elkészítésére megnyernie, nem kell a Századok közönségének bemutatnom, bár, sajnos, az ő tanulmányait még a néhai Pesty által adott ismertetéseken kívül nálunk nem méltatták olyan figyelemre, mint szükséges lett volna. Roppant nyelvismerete, a szláv philologiában való jártassága, a délszláv : bulgár, szerb és a görög történeti források hosszú éveken át folytatott tanulmányozása és ezekben való otthonossága hivatottá tették, hogy egész sereg balkán történeti apróbb forrástanulmányon, értekezésen kívül megírhassa a bulgárok és a szerbek legjobb összefoglaló történeteit. Mindezen munkálataiban a tárgy és a reá-41*
