Századok – 1915

Történeti irodalom - Smičiklas T.: Codex Diplomaticus regni Croatiae; Dalmatiae et Slavoniae. VII. Ism. Tarczay Erzsébet 412

TÖRTÉNETI IRODALOM. 413 De legkevésbbé használható a betűrendes név- és tárgymutató ; nemcsak azért, mert több »név és tárgy« benne nem foglaltatik, hanem főleg a következetesség hiánya miatt. Szinte kezelhetetlenné teszi az, hogy az egyes helynevekről szóló adatok nem az egykorú helynév alatt, hanem csakis annak mai neve alatt vannak közölve. Pedig, a ki pl. Almissához keres adatot, aligha fogja azt az O-nál keresni Omis alatt, sem Wyvart Novigradnál, Valkót azaz Wolkow-t Vukovonál. Hiszen e korbeli oklevelekben ezek a nevek nem fordúlnak elő. Ha az összeállító bevehette a Jadera = Zara, vagy az Aurana = Vrana czímeket, meg kellett volna föltétlenül tennie ugyanezt a többi nevekkel is. Az oklevelek szövegei érdekes képét adják az 1290—1300 közt lefolyt évtizednek. Az utolsó Árpád-házi király küzdelmei a nápolyi udvarral, ennek trónszerzési törekvései itt, Dalmáczia és Horvátország területén nyilatkoztak meg legerősebben. Egymás mellé helyezve a király s a nápolyiaknak »rex Ungariae« czímmel s joggal tett kiadványai, más vonatkozású anyaggal egymástól el nem választva, a megoszlott országrészek akkori helyzete a legvilágosabban tűnik a kutató elé. III. Endre királyi oklevelei mellett, vele egyidejűleg, ugyancsak, mint »rex Ungariae« adja ki okleveleit nápolyi II. Károly, Martell Károly, majd Róbert Károly. Minden ily oklevél kifejezi azt a nagy igyekezetet, mit ez udvar kifejtett a magyar trón elnyerése érdekében. Hűségre intik a horvátországi nagyokat, buzdítják, hogy csak tartsanak ki továbbra is mellettük. Mint Magyarország királyai, lekötelezik őket nagy birtokadományokkal, kiváltságokkal. A áubié-oknak különösen pártját fogják ; adnak nekik salvus conductust, melylyel szabadon mehetnek Apuliába, Nápolyba, adnak nekik engedélyt gabonanemüek behozatalára, hogy azzal elláthassák szlavóniai váraikat, küldenek nekik ballistát váruk védelmére. És valamint III. Endre király 1293-ban kiadott oklevelével Öubié Pálnak és testvéreinek örökösen adományozza a tengerparti, a horvát bánságot (banus maritimus) (144. oki.), ép úgy 1295-ben II. Károly, nápolyi király, Subió Pált Horvátország és Dalmáczia örökös bánjává teszi. A föltétel, mit ehhez az adományozók fűztek, persze mindkét részről a hűség. Adományleveleket ad III. Endre király is, adó alól felment, nemessé tesz hozzá hű embereket, részint a már tapasztalt hűségért, királyi tekintélyének e vidéken való megóvásáért, anyjának megvédelmezéséért, másrészt, hogy hűségre kötelezzen egyeseket. Ugyanígy jutalmaz maga Morosini Thomasina is. A két király versengő hatalma közt a pápa is megjelenik, hogy püspököket — kik érdekeit védik — kinevezzen és hogy a keresztes hadjáratok javára adó czímén pénzt gyűjtsön. Ter-