Századok – 1915
Értekezések - CSEKEY ISTVÁN: Az 1741: II. törvényczikk történetéhez és közjogi jelentéséhez 371
AZ 1741 : II. T.-CZ. TÖRTÉNETÉHEZ ÉS KÖZJOGI JELENTÉSÉHEZ. 377 pontjában : »Praeterea siqvidem ex omnibus alijs Regnis et Provincijs Sua Majestas ad sua Consilia et Intima qvaeqvae Conferentialia applicaret, ex eo, qvod Hungaria cum ijsdem Provincijs et Regnis in perpetuum conjungeretur, etiam Hungarici Regij Consiliarij ad ea admitterentur.é Végre az 1741 : 11. t.-cz., a mikor 1. §-ában ismét megújítja azt a rengeteg előző törvényben kifejezett kívánságot, hogy a király a magyar ügyeket kizárólag magyarokkal intéztesse,2 4. §-ában újból azt kívánja, hogy : »ad ipsum etiam status ministerium nationem Hungaram adhibere dignabitur«. Majd pedig, a mikor az 1790—91. évi országgyűlés 10. czikkében ünnepélyesen kimondja azt a hatalmas elvet, a miből Magyarországnak függetlensége félreismerhetetlenül kitűnik,3 17. czikkében megismétli az államtanácsra vonatkozó kívánságot. 1 Másolatban a pozsonyi gróf Pálffy-féle szeniorátusi levéltárban »Arm. VII., Lad. 4., Fase. 2., No. 7.« vörös téntával írt jel alatt. Másik példány az Országos Levéltárban »Acta Diaet. 1722—23. Lad. M., Fase. O., Nr. 4.« jel alatt. Valamint az esztergomi Főegyházmegyei Könyvtárban a gróf Batthyány József-féle kéziratgyüjteményben »Rex. I., b) 3.« jel alatt. — Nem mindenütt hü magyar fordításban közölve Szalay László tói: Adalékok az 1723 : i—3. törvényezikkek keletkezéséhez. (Budapesti Szemle. XIX. k.) Pest, 1864, 267—273. 1. 2 V. 0.1439:5., 6., 12., 15. és 26. ; 1453:3.; 1458:7.,-1481:6.; 1492:6—8.; 1495 : 30. és 32. ; 1500:35.; 1523:17.,-1536: 42. és 43. ; 1546:15.; 1552:42.; 1556:33.; 1563:34.,-1599:31.; 1608 : (k. e.) 10. ; 1630:30.; 1635:31.; 1638:1.; 1647:98.; 1659:1. és 38. t.-cz. 3 Érdekes, hogy az 1791 : 10. t.-cz. szövegét nagyjából megtaláljuk már a 10. jegyzetben említett nádori conferentia felterjesztésének 3. pontjában- »Si nunc pro tunc . . . Statibus et Ordinibus Hungáriáé et Partibus eidem annexis solenne et nulli mutationi obnoxium daretur Diploma : nempe qvod praeter praemissa, ipsius Regni Hungáriáé prout etiam Partium eidem annexarum omnes Leges, Jura, Libertates, Privilégia, Statuta et Consvetudines observabit, Regnumque hoc non ad normam aliarum Haereditariarum Provinciarum, sed ipsius Regni hactenus factis, vel in futurum Diaetaliter constituendis Legibus diri get et gubernabit.« — Nem érdek-telen itt megjegyezni, hogy az ország önállóságának és függetlenségének ilyenféle törvényi kimondása azok előtt, a kik viszonyainkat nem ismerik vagy a dolgot felszínesen tekintik, absurdumnak látszik. A törvény ugyanis az államban befelé hat, de oda kihatni, a honnét önállóságát és függetlenségét fenyegetik, nem képes. A magyar államéletet illetőleg azonban ennek mégis van jelentősége. Még pedig annyiban, hogy a fejedelemnek Ausztriában is uralkodó s ez által a két államra nézve közös physikai személye a magyar államnak törvényben kimondott ezt a függetlenségét mintegy Ausztriával szemben is elismerte.
