Századok – 1915
Melléklet - Hellebrant Árpád: A magyar történeti irodalom 1914-ben 1-76
A HADSEREG ÉLELMEZÉSE AZ I788—9O-IKI HÁBORÚBAN. 23 és széna után való nagy kereslet maga után vonta a hús drágulását is. De mivel háború van, a főszempont a kormány és különösen a császár előtt mégis csak a hadsereg ellátása marad. Ezzel foglalkozik a jún. io-ikén tartott értekezlet, melyen a hadsereg is képviselve volt gr. Wallis altábornagy által. Itt először is megállapítják, hogy az idei katonai évre, október végéig pótlandó hiány aránylag csekély : 74.000 mérő gabona és 224.000 mérő zab. A következő évi szükségletet 2,046.000 mérő gabonára és 4,614.000 mérő zabra teszik. A rossz termés miatt Magyarország a mennyiségnek csak felét adhatja. Ott új felosztás szükséges és pedig oly módon, hogy az alattvaló a gabonának harmadát, a zabnak kétharmadát adja, a többit pedig a nemesség. Különben végleges javaslatot csak szeptemberben lehet készíteni, mikor ismeretes lesz a belföldi és külföldi aratás eredménye. Mert a magyar hiányt Ausztriából és a külföldről kell beszereznem. Zichy a fizetést úgy óhajtaná rendezni, hogy az összeg 2/3 -át beszámítanák az adóba, a többiért pedig kincstári jegyeket adnának. Az ár igen mérsékelt : valódi kényszerárfolyam. Búza mérője 2 frt., rozsé 1.30, árpáé 1.15, zabé i frt. Ezzel szemben a császári kanczellária azt vitatja, hogy akár a készpénzfizetés, akár az adóba való beszámítás megrendítené a financziákat, tehát attól el kell tekinteni. Legföllebb azt lehetne tenni, hogy a paraszt 3% százalékos kincstári jegyeket kapjon. A földhözragadt, a fuvar és adó által tönkre tett magyar paraszt fizessen tehát készpénzben és kapjon papirost ! Ez lett a József socialis politikájából. Máris kezd lázadni az az elem, melyre a császár annyira szeretett volna támaszkodni és melyben, joggal, az állam legszilárdabb fundamentumát látta. Somogyban megölik a szállítás conductorát, Szabolcsban pedig megakadályozzák a szállítmányok elvitelét a táborba.1 Zichynek az az ismételt javaslata, hogy össze kell hívni az országgyűlést, vagy legalább a megyei közgyűléseket, sem igen segíthetett volna e bajokon. Legföllebb a császár ellenmondását hívta ki. Mert valóban nagy volt a baj, olyan, melyen értekezletekkel és irka-firkával nem lehetett segíteni. Ha valaha, most kellett a császárnak bebizonyítania, hogy államférfiú, ki 1 Kancz. lev. 7826/89. sz.
